Ahogy a neve is mutatja, Franciaország fővárosában találták fel, a XIX. század közepén. A párizsi hentesek marhahúspépet, szalonnát, vért meg fűszereket kevertek össze, vastag bélbe töltötték, és megkezdte karrierjét ez az igen népszerű felvágottféleség. Később már sertés- és baromfihúsból is készítettek parizert. Aztán az elmúlt évtizedekben sok más alapanyag is belekerült a termékbe. A fő szempontokat sajnos a költségcsökkentésre törő nagyipar szolgáltatta. A hús egy részét olcsóbb termékekkel kezdték helyettesíteni, például szójával és bőrkével. Ezzel megindult a lavina, a minőségi hozzávalók arányának csökkenése miatt megfogyatkozott az íz is – erre jött az ízfokozóként használt nátrium-glutamát. Hogy ne vesszen el a szép rózsaszín, kellett egy kis színezék is. A fűszerek használatánál jóval egyszerűbb és olcsóbb volt a mesterséges aromák használata. S hogy ne legyen gond az eltarthatósággal sem, jól teletömték tartósítószerekkel. Így vált szalonképtelenné az eredetileg igenis finom és ehető felvágott.
Nem kell a vízzel együtt a gyereket is kiönteni: ne iktassuk ki a párizsit az étrendünkből, csak találjuk meg azokat a (ma már ismét kapható) termékeket, amelyek nem műanyagba töltött pótszerek és tartósítók, hanem normális alapanyagból készített, igényes élelmiszerek. Sok segítséget nyújt az ár is. Ha valami nagyon drága, az nem feltétlenül jó, de ha gyanúsan olcsó, akkor az valószínűleg nem elsőrangú hozzávalókból készült. Ma, amikor kétezer forint alatt nemigen kapunk szalonnát, elgondolkodtató, hogy vajon miből készül az a húsáru, amelynek 4-500 Ft a kilója. Másik fontos eligazító eszközünk egy jó nagyító lehet. Érdemes rászánni az időt, és végigböngészni a termék csomagolásán az általában icipici betűkkel írt összetevőket. Segít még az adott párizsi pontos elnevezése is. A Magyar Élelmiszerkönyv előírásai értelmében az extra, príma, eredeti, különleges vagy más, a kiválóságra utaló jelző csak akkor szerepelhet, ha a termékben a „sima” parizerhez képest legalább 1,3-szoros a hústartalom, valamint ha csak „hús eredetű” fehérjét használtak a gyártásához.
