Barackos ragu aszalt szilvával és dióval

Két szép csirkemellet felkockázunk (azaz ragura vágunk), és felhevített olívaolajon megfuttatjuk. Sózzuk, fehér borsot, kis gyömbért és fahéjat szórunk rá, majd fehéredésig tovább pirítjuk közepes lángon. Közben 6 konzerv őszibarackot felkockázunk kisebb darabokra, és a húshoz adjuk. Öntünk alá egy keveset a befőtt levéből. Néha megkeverjük, megpároljuk a húst. Vigyázunk, hogy ne égjen le (nem kell lepirítani). Ha a barack elfőtte a levét, egy löttyintésnyi száraz fehérborral nyugodtan alásegíthetünk.
Ha a hús megpuhult, jöhet a habarás: egy pohár joghurtot összekeverünk pici tejszínnel, 2 evőkanál mézzel, 1 evőkanál mustárral, egy kis szerecsendióval
és 2 evőkanál keményítővel, majd ráöntjük a húsos ragura, és kevergetve hagyjuk jól összerottyanni.
(Természetesen, ha túl hígnak találjuk, később keményítővel szilárdíthatunk egy keveset rajta – ellenkező esetben tejjel lazíthatjuk. Aki édesebben
szereti, tehet bele mézet). A végén lezárásként, mintegy díszítésképpen beledobjuk az összevágott aszalt szilvát. Közvetlenül a tálalás előtt beleszórjuk
a durvára tört diót. Megfőzzük a barna rizst, keverünk hozzá kevés szárított étkezési búzacsírát is, így kap egy hangyányi dióízt – kiváló kísérője lesz a ragunak.