Barátfülés húsleves

Ennek az ételnek a főzése igazából a disznópörkölt elkészítésével kezdődött. A hagyományos módon apróra vágott vöröshagymát zsíron megpirítottam, beletettem a kockákra vágott lapockát, bőven megszórtam pirospaprikával. Hozzáadtam a felszeletelt paprikát meg a paradicsomot, végül megsóztam. Egy bő órát rotyogott a lábasban, majd amikor a hús puha lett, az egészet ledaráltam, s a szaftjával elkevertem. Darált pörkölt – fura állagú, de az íze egy az egyben pörkölt. (Ha nem lesz már fogam, biztosan így kérem majd gondozóimtól ezt az igazi magyar ételt!)
Mikor ezzel megvoltam, bográcsot ragadtam, s a szokásos módon húslevest főztem: belepakoltam a megtisztított aprólékot, a marhanyakat, a füstölt sonkát meg a zöldségeket – a gyökérféléket, a zellerszárat egészben, felöntöttem vízzel, sóztam, fűszereztem, és már mehetett is a tűz fölé. (Itt jegyzem meg, hogy a marhahúst, a sonkát és a zöldség egy részét a második fogás alkatrészeiként használtam fel.)
Míg a lé lassan rotyogott, összekevertem a tészta hozzávalóit. Jól kigyúrtam, majd félórányi pihentetés után egy milliméteresre nyújtottam. Tenyérnyi darabokra vágtam, s ezekre kanalaztam diónyi adagokat a darált pörköltből. A tészta széleit tojásfehérjével megkentem, s jól lenyomkodva kicsi táskákat formáztam. Azután a levesbe szórtam, s húszpercnyi főzés után tálaltam. Fenséges, mikor a tányérban a barátfülét elvágva a töltelék szétoszlik a lében!