Böllérragu

A tél vége a disznóölések második üteme, így én is arra jutottam, hogy disznót főzök. Szívet, nyelvet, kicsi füstölt első csülköt. No és egy kis csirkezúzát, hogy
tartalmasabb legyen a ragum. Mert azt készítettem bográcsban, úgy, hogy a zúza kivételével minden húsos hozzávalót a konyhában egyórányit előfőztem.
Mikor a szív és barátai átfőttek, lefaragtam a nyelvről és szívről a hártyákat, a húsos részt felszeleteltem, a csülköt kicsontoztam és szintén felkockáztam, a zúzákat megtisztítottam és négybe vágtam. A bográcsban kicsi olajon a felaprított vöröshagymát megfuttattam, majd mehetett is bele a húsféleség. Egy kicsit lekapattam, majd vízzel felöntöttem addig, hogy csak éppen ellepje. Sóztam-borsoztam, és az aprított fokhagyma és gyömbér felét belevetettem. Nagyjából egy óra alatt főtt puhára a zúza, ekkor ment bele a
maradék fokhagyma és gyömbér, a tejföl és – öt perc rotyogás után – annyi keményítő, amennyivel egy sűrűbb szaftot készítettem.
A ragut a csörögével tálaltam, tetejére karikázott újhagymát hintettem. Fröccs, jelen esetben rozé fröccs került hozzá.

Csöröge

A csöröge hozzávalóiból keményebb tésztát gyúrtam: a lényeg, hogy annyi tejet szabad csak (több adagban)
hozzáadni, hogy a főzni való tésztánál lágyabb, de a lángosénál sűrűbb maszszát kapjunk. Mikor megvoltam, a tésztát félreraktam pihenni, letakarva, hogy ki ne száradjon.