Borjúszív vadasan

Ha belsőségből akarunk főzni valami ízleteset, általában a májra esik a választásunk, pedig egyéb finom „alkatrészei” is vannak a szárnyasoknak, marhának,
borjúnak egyaránt. Ilyen finom falat a borjúszív, majd meglátják! A borjúszíveket megtisztítom, feldarabolom. A zöldségeket megmosom és karikára vágom. A szalonnát nagyobb darabokra kockázom, zsírjára sütöm. A szalonna zsírján megpirítom a felszeletelt szíveket, majd félreteszem. A viszszamaradt
szalonnazsírban karamellizálom a cukrot, ebbe teszem majd bele a zöldségeket és a hagymát. Lepirítom, majd felengedem egy liter vízzel, fűszerezem a borssal, zöldfűszerekkel, babérlevéllel, sóval, és végül a bort is hozzáadom. Megvárom, míg felforr, és csak ekkor teszem bele az elősütött szíveket. Közepes lángon, lefedve puhára párolom kb. 20 perc alatt. A megfőtt szíveket kiszedem, és a visszamaradt levet botmixerrel pépesre turmixolom. Hozzáadom a mustárt, a citrom levével meg a liszttel elkevert tejfölt, és az egészet összeforralom. Az így kapott mártást a felszeletelt szívekre öntöm, és legszívesebben zsemlegombóccal tálalom.

Zsemlegombóc

Négy zsemlét 1×1 centis kockákra vágok, sütőben
aranybarnára pirítok, aztán kevés sós vizet loccsantok
rá. Majd megszórom annyi liszttel, hogy két tojással
meg apróra vágott petrezselyem zöldjével nokedli
sűrűségű tésztát kapjak, és ezt forró vízbe szaggatom.
Míg fő, lepirítok 10-15 deka szalonnakockát, ennek
a zsírjába forgatom a kifőtt gombócokat, és az egészet
megszórom a kisült töpörtyűvel.