Csülkös malacfarka raguleves

Így, januárban indul a disznóölések második hulláma. Nem véletlenül jött az ötlet, valami disznóságot kellene elkövetni a Füstös konyha hasábjain is. Vettünk hát
a hentesnél négy szép malacfarkat, melyet a legtöbben a hagyományos kocsonyákba szánnak, de most főszereplővé emeltük e sokszor lesajnált disznóalkatrészt. Olyan farkat keressenek, melyet a hozzátartozó gerincrésszel együtt fejtettek ki, ez fontos!
Nos, a farkat megtisztítottam, a csülköt forró vízben vagy negyedórát főztem, hogy az erős füstíz ne domináljon az ételben. Aztán kisütöttem a szalonnát, a
zsíron az apróra vágott hagymát félig megpároltam, a nagyobbra karikázott és darabolt zöldségeket a krumpli kivételével mellé dobtam. Mikor ezek egy kicsit
megpárolódtak, a farkakat s az egészben hagyott csülköt is hozzá adtam. Felöntöttem annyi vízzel, hogy a csülköt ellepje, majd sóztam-borsoztam. Közepes
tűzön addig rotyogtattam, míg a csülök meg nem puhult. A füstölt húst kivettem, kicsontoztam, és nagyobb darabokra vágva visszatettem a levesbe. Ekkor lehet ízesíteni levünket, azaz belefacsarni két citrom levét, egy-egy csapott evőkanál majoránnát és tárkonyt, valamint fél kanál csombort, aprított petrezselyemlevelet belevetni. Mikor ezzel is rotyogott tíz percet, a bográcsot le kell venni a tűzről, majd öt perc múlva mehet bele a tejszín is. Forralni már nem szabad, mert a tejszín kicsapódik, a selymes lé odalesz! Ezt követően már csak tálalni kell, s a testes étel előtt – szigorúan egészségügyi okok miatt! – nem maradhat el a kupicányi pálinka sem. Esetünkben saját főzésű ágyas meggy csúszott le torkunkon.