Diszkoszba zárt disznótoros

Diszkoszban sütni nem ördöngösség, egyre kell figyelni: ne égjen az edény oldalához az étel. Alulról ugyanis nem kap akkora hőt – maga fojtja le az alatta lévő parazsat –, mint oldalról. Ezért a lemezből készült diszkoszt – különösen az oldalát – érdemes 2-3 réteg alufóliával és szeletelt szalonnával kibélelni. Én is így jártam el, különösen azért, mert most próbáltuk ki először az új diszkoszunkat. Az igen praktikus, a konyhában a felső lángon serpenyőként, a sütőben, a kandallóban vagy a cserépkályhában fedeles párolóés
sütőeszközként egyaránt használható lemezből készült edény szabad tűzön, parázson is beváltotta a hozzáfűzött reményeinket. Kibéleltem a fentiek szerint, majd következett egy réteg egycentisre szeletelt krumpli – sózni nem kell a káposzta és szalonna miatt! –, egy réteg karikára vágott lila hagyma, egy réteg – ki nem mosott – savanyú káposzta, melybe beleszórtam
vagy fél marék szegfűszeget, aztán megint hagyma, erre szétszórva a felkarikázott erős paprika és fokhagyma, majd egy réteg savanyú káposzta. Erre tettem a gondosan megszurkált kolbászt és hurkaféléket – naná, hogy szétdurrant egy részük! –, majd a diszkosz teteje következett, és mehetett is a parázsba úgy, hogy az oldalára is került egy vékonyka réteg! Félóra múlva a diszkosz tetejét lecsavaroztam, s láttam, hogy egy kis „felső lángot” érdemes lenne adnom. Így a tetőre is húztam egy adag parazsat, s
negyedóra múlva készen is volt a káposztán sült disznótoros. Sör, bor, elé pálinka illik, gyengébb gyomor kenyeret is igényel.