Fokhagymás mellsteak dödöllével

A dödölle a két januári alapvetés közül csak az egyiket teljesíti: olcsó. Hogy könnyű lenne, az nem igaz, de a mellé kínált mellfilét nem érheti kritika! Igaz, ára kicsit borsos már, de mégsem bélszín!
Az ételt a krumpli apró kockákra vágásával, csekély
vízben történő főzésével kezdtem. A mellből több lapos,
vékony szeletet vágtam, sóztam, borsoztam és vékonyan átdörzsöltem paprikával. Aztán a főtt krumplit jól összetörtem úgy, hogy némi főzővizet hagytam alatta, majd sóztam. A liszttel is elkevertem. És most jön a lényeg! A dödölle tésztáját – mert ez igazából párolt, majd sütött, sok krumplis tészta – kis tűzön párolva kell addig dagasztani a krumplitörővel, míg nem püré, hanem tészta állagú lesz, és elválik az edény falától.
A szalonnát apró kockákra vágtam, egy nagy tepsiben a
grillrácsra téve félig kisütöttem, majd hozzászórtam a nem túl apróra vágott hagymát. Mikor a hagymakockák széle kezdett kicsit barnulni, lehúztam a tűzről, és a zsiradékba mártogatott kanállal a krumplis masszából kis falatkákat szaggattam, amelyeket a zsírba forgattam. Az egészet át ell pirítani ismét a parázs felett – akkor jó, mikor az alján finom sült kéreg keletkezik. Figyelem: kavargatni nem nagyon lehet, mert a tészta sülés közben kicsit megereszkedik, s az egész szétkenődhet! Más a helyzet, ha a dödöllét
kemencében vagy sütőben készítjük, ott felül is megpirul.
A húst némi szalonnazsíron hirtelen lesütöttem. Eközben
a szétnyomott fokhagymákat ízlés szerint sózott tejföllel
elkevertem. Tálaláskor a dödöllét mártogatjuk a tejfelbe, hozzá egy falat hús és mindenképpen savanyúság dukál – én erős paprikát ajánlok hozzá. No meg egy adag sört.