Füstölt marhanyelvkocsonya

Nyelvöltögető ínyencségemmel nem az olvasó kigúnyolása, hanem egy ritkán elkészített, igazán házias fogás felelevenítése a célom. A marhanyelvet
öt-hat percre forró vízbe dobom, majd hideg vízbe mártom, és lehúzom a recés bőrét. Ezután jó egyliternyi sós vízbe felteszem főni, és lassú tűzön, kb.
három órán át főzöm. Hogy az íze még finomabb legyen, együtt főzöm a tisztított, ám egészben hagyott sárgarépával és a fűszerekkel. A friss zöldborsót a főzési idő lejárta előtt félórával teszem bele, ha mirelit, akkor kb. tíz perccel előtte, hogy ne főjön szét. A megfőtt nyelvet kiveszem, hagyom kihűlni, majd vékony, kb. fél cm-es szeletekre vágom. Ha van hullámos pengéjű dresszírkés odahaza, akkor azzal karikázom hasonló vastagságúra a sárgarépát – egy egyszerű kés is megfelel a célra, csak akkor nem lesznek olyan mutatósak a répakarikák. A kocsonyához a zselatinport 1-1,5 dl vízbe áztatom, majd belekeverem a leszűrt főzőlébe. Annyi tányért veszek
elő, ahány adagot szeretnék készíteni. Ezek aljára kb. fél cm-nyit öntök a főzőléből, majd a hűtőben megdermesztem. Ezután szépen elrendezve beleteszem
a vékony nyelvszeleteket, körberakom a répaszeletekkel, a zöldborsóval, valamint a fölaprított petrezselyemlevelekkel. Ezt egy újabb „kocsonyaréteg”
követi: óvatosan ráöntöm a langyos levet, ügyelve, hogy ne mozduljon el az előzőleg felrakott nyelv- és zöldségkupac, majd megint a hűtőbe teszem dermedni. Tálaláskor a tányérban hagyom, esetleg egy tálra borítom. Ecetes tormával és friss kenyérrel kínálom.