Korianderes sajtos karaj roston, boros gesztenyével

Meggyőztem a hentest, hogy 3-4 centi vastagra szelje/bárdozza szét nekem a csontos karajt. Aztán meggyőztem a koriandermagokat is, hogy ütlegelésem
hatására ne ugráljanak szanaszét: egyik tenyeremmel egyszerűen letakartam a rézmozsaram száját, miközben vadul csapkodtam a törővel. Valami csoda illat kezdett azonnal terjengeni körülöttem – majd megérzik önökhöz is. No, ezt a durvára tört magot
összekevertem borssal, sóval, aprított petrezselyemmel, majd ebbe forgattam – szinte bepaníroztam – a karajszeleteket. Legalább egy órát kell e száraz pácban érlelni. Aztán jöhet a grill!
Viszonylag erős parázson a hús minden oldalát 3-4 percig sütöttem, miközben olajjal kenegettem a szeleteket. Egészen addig kell pirítani, amíg
meg nem barnul. Ezután le a tűzről gyorsan! Egy kicsit hagytam kihűlni, majd a szeletekbe két vágást ejtettem, egészen a csontig. Egyik résbe az aprított kaporral elkevert juhtúrót, másikba a petrezselymes kék sajtot töltöttem. (Érdemes megvárni, míg kihűl a felsliccelt hússzelet, mert így nem olvad ki belőle a sajt
vagy a túró.) Néhány fogvájóval áttűztem a szeleteket, és egy nagy serpenyőben némi olajon, lefedve kezdtem sütni a parázs felett. Egyszer megfordítottam,
s két deci bort öntöttem alájuk, majd lefedtem, s a gőzben hagytam párolódni.
Közben enyhén sós vízben pár perc alatt megpároltam a rózsáira szedett brokkolit. Egy kis lábosban a grillen vajat olvasztottam, rávetettem a gesztenyéket, majd miután néhány percig pirultak, rácsepegtettem a mézet. Az egy deciliternyi fehérbort akkor kell alá loccsintani, mikor a méz – buborékokat fújva – már kicsit barnára sült. A bor feloldja e szaftot. Kicsit visszaforraltam, s már készen is volt.
Mire a gesztenyével elkészültem – körülbelül 10 perc
alatt –, a hús is átforrósodott és át is párolódott. Tálaltunk: a hússzeleteket meglocsoltam a korianderes szafttal, mellé került a brokkolirózsa és a borkrémes-mézes gesztenye. Bort kell inni hozzá, semmi mást!