Rostélyos

A húsok pácolásával kezdtem, mert – főként a marhának! – nem árt, ha áll egy órát. A rostélyosból nagyjából 10 × 10 centis, 1,5 centi vastag négyzeteket vágtam. A mozsárban a sót, köményt, római köményt, koriandert, mustármagot, néhány levél mentát,
félcsokornyi petrezselymet péppé zúztam. Ezzel kentem át a marhahúst. A pulykából tenyérnyi szeleteket vágtam, ezeket sóval, borssal, paprikával ízesítettem. Egy jó órát álltak a hűtőben a húsok, ez alatt elkészítettem a kétféle mártást.
Szeletekre vágtam az óriáskiflit, ezt vajjal átkenve megpirítottamőa gofrisütoben, majd, még forrón, néhány szelet sajtot olvasztottam rá. A kenyérszeletekre pedig vékony szalonnaés
vöröshagymacsíkokat fektettem, s így sütöttem ki. A szendvicssütomet átkentem olajjal. Ebben háromszögleture hajtva a négyzet alakú marhahússzeleteket 35 percet sütöttem. Meg kell nézni, akkor jó, mikor a közepe már éppen nem véres! Ekkor kell az összehajtott szeletek közé márványsajtot csúsztatni: még egy perc, és az is megolvad. A tálalás egyszerű: húsok, mártások és pirítósok kupacba, mellé
bor, ami lehet vörös, fehér. Egy a lényeg, amit ki ne hagyjanak! A marhafalatkákat mindenképpen a kukoricamártással egyék – az utóbbi egy év legnagyobb felfedezését tettem: a falat első másodpercben kukoricaízű, aztán némi rágás után előjön egy kis ánizsos íz – vélhetően a köményekből –, utána pedig egy soha nem észlelt, trópusi gyümölcshöz hasonló aroma áll össze, melyet később a hús és a koriander követ. Ezt az ízkombinációt borban gyakran, ételben ritkán sikerül elérni.

Uborkamártás

Az uborkamártás ennél is egyszerűbb: késes őrlőgépbe dobtam az uborkát, a fokhagymát és a kaprot, s néhány másodperc őrlés után belekevertem a tejfölt és a kefirt.

Kukoricamártás

A kukoricamártáshoz egy evőkanálnyi vajon 5 percig pároltam a konzervkukoricát, sót, borsot, fokhagymaport és néhány szelet eros paprikát, majd merülő
turmixszal nem túl simára összetörtem.