Süldőkaraj tárcsán
A húst nem daraboltattam fel a hentessel, hogy ne legyen szilánkos. Különben is, jó vastag, 3-4 centis szeleteket akartam, így a csigolyák mentén egy hegyes, éles késsel választottam és vágtam szét a szeleteket. Az alig ujjnyi
bőrt és szalonnát kakastaréj módjára bevagdostam, majd fűszerekkel jól bedörzsöltem a húsokat. Jó órányi érlelés után a tárcsában csaknem egy liter olajat forrósítottam, melyben a süldőkarajt – egyfejnyi fokhagyma kíséretében
– háromnegyed óra alatt, eleinte lefedve, majd a végén pirosra sütöttem. Köretnek hasábokra vágott burgonyát és hagymát pirítottam, s vékonyra szeletelt fekete retket és céklasalátát kínáltam. Kenyér alig kellett hozzá, annál inkább egy jó pohárnyi félszáraz vörösbor.
