Szerbek ősi hamburgere

Bár nem olvastam teljeskörűen utána, de vélhetően a hamburgert nem az amerikaiak, nem is a németek, hanem valahol a Balkán és a Kaukázus között élők találhatták ki, nagyjából úgy, ahogy ma ismerjük. Ugyanis e környéken élők ma is úgy eszik a sokféle néven emlegetett ételüket, mint régen. S e változatlanságban benne van egy adag darált hús, sült kenyérféle, hagyma és zöldségsaláta. A szerbeknél ezt az ételt – mely ma már a hangzatos street food jelzőt is viseli – nevezik pljeskavicának. (Nagyban hasonlatos a
horvát csevapcsicsa összetétele, csak azt rúd alakúra formázzák.) Nos, ezt háromféle – marha, sertés, juh – darált húsból sütik, enyhe fűszerezéssel. Csak sót, viszont több borsot tesznek hozzá, s mindkettőhöz jár kilónként egy teáskanálnyi szódabikarbóna. A Füstös
konyha áprilisi számának egyik ételét már el is meséltem ezzel, mivel a fenti összetevőket kell csak jól egybedagasztani, s egy kis víz – kb. fél deci – hozzáadásával lágyítani. Ezt a célt szolgálja egyébként a szódabikarbóna is. Vártam vele egy éjjelt, aztán 10 nagyobb kerek pogácsát formáztam, s nem túl erős parázson barnára sütöttem a húsokat. (Mivel a hús egy idő után összeugrik, érdemes lapos, vékonyabb pogácsákat készíteni.) A grillrácson mellettük lepirítottam
a félbevágott hamburgerzsemlék belső felét. Tálaláskor néhány salátalevélre halmoztam a felkarikázott lila hagymát, egy kanál ajvárt, erre ültettem forrón a sült húspogácsát, lefedtem egy szelet sajttal, majd a még meleg hamburger fedelével. Sült burgonyát és görög
salátát kínáltam hozzá. Csúszik elé a pálinka, jól illik hozzá sör és bor is.