A szőlőt ritkán használjuk fő alapanyagként, általában csak kiegészítője ízeknek. Most viszont egy olyan levest készítettem, ahol minden más „szereplő” e kedves gyümölcsöt szolgálja.
- Először is egy közepes bográcsban vajon megdinszteltem a nagyon apróra vágott hagymát, majd az előre kicsit besózott csirkemellkockákat fehéredésig pirítottam. Ezt követően ízesítettem még őrölt borssal, kicsi musttal. (A mustnál vigyázni kell, ha túl édes, hígítsuk fel vízzel. Egyébként a bolti szőlőitalok is nagyon jól megfelelnek a célnak.) A lényeg, hogy a hús puhulásáig érdemes apránként utánalöttyinteni egy kis folyadékot.
- Amikor elértük a kívánt állagot, akkor mehet bele a maradék szőlőlé, a bor, egy liter víz, a krémsajt, a szőlőszemek harmada. Amikor felforrt a lé, jöhet a lényeg, a kóstolás. Citromlével, citromhéjjal, a mentával és a citromfűvel, sóval, újabb kisebb adag őrölt borssal addig ízesítsük levesünket, míg az már nem édes, még nem sós, de nem is savanyú, csak kicsit savanykás!
- Ha ezzel is megvagyunk, adjuk hozzá a maradék szőlőbogyót, két perc főzés után pedig melegen tálalhatjuk is a pikáns levest. Aki akar, ehet hozzá kenyeret, de önmagában is elég tartalmas étel. Valamilyen desszertbor illik utána, netán édes pezsgő.
