Vargányás gidapörkölt pulykakakas ékességével

Kisebb lángon kiolvasztom a szalonnát, párolom a hagymát, és már mehet is a bográcsba – ahogy a horti vadászok emlegették – a „geda” húsa. Akkor tudok
igazi szaftot (legyen az pörkölt vagy gulyás) elővarázsolni a húsokból, ha a paprikát csak a húsok pirítása után rakom az ételbe. Amikor a rövid levű pörkölthöz elegendő lé párolódik ki a húsokból, hagymából, a bográcsba kerül az összes többi hozzávaló. Vagy húsz percet rotyogtatom, majd jöhet az első kóstolás. Eddig a pillanatig nem sózok
semmit: a hozzávalók ugyanis olyan ízvilágot teremtenek, hogy általában elég egy evőkanálnyi só, melyet ugyanennyi erőspaprika krém követ. Még jó negyven
percen át éppen hogy csak főzöm az ételt – a gida húsa könnyen szétfő, ha nagyon buzog. Ezalatt vizet nem, csak bort löttyintek rá a vége felé, és kész. Főtt burgonyával,
káposztával töltött almapaprikával és száraz rozéval tálalom.