Vitorlásponty

A két pontyot megtisztítottam, de nem akárhogy! Nem a
pikkelyezés hagyományos módját választottam, hanem egy hegyes és éles késsel a farokúszónál lévő első pikkelysorok alá nyúltam, s apró, oldalirányú metszéseket ejtettem a pikkelyek és a bőr között, míg a halak fejéhez nem értem. A lényeg, hogy a pikkelyborítás, mint egy kabát, mint egy levedlett
kígyóbőr, egyben jöjjön le. Első hallásra bonyolultnak
tűnik, de nem az, két-három próbálkozás után bárki eltanulhatja. Hogy mire ez a szőrözés? A hal szebb lesz, nem lifeg a bőrén a hagyományos, kaparós pikkelyezés után megszokott sok, feketés bőrlebernyeg. A következő fogás a halak felnyitása. A lényeg, hogy a pontyot kiterítjük, mint egy könyvet: a fejet eltávolítottam, majd a hal hátán ejtettem hosszában egy olyan bemetszést, mintha filézni kezdeném. Csakhogy most a bordákat kellett óvatosan átvágni, majd a gerinccsigolyák mentén a húst felfejteni. Vigyázni kell azonban, hogy a hal hasánál, a farok alatti
úszójánál ne vágjuk át a húst és a bőrt, mert ez tartja össze a két halfelet! Az egész csupán néhány percbe telt, majd jöhetett a fűszerezés, azután vagy kétórányi pihenő. Pecázás és halgulyásfőzés közben a környező akácosból 4-5 centi átmérőjű, méteres ágakat vágtam, lehéjaztam. Az aljától 10-15 centire egy erősebb dróttal átkötöttem, majd kettéhasítottam a karókat. Azért kell átkötni, hogy ne hasadjon végig a fa. A hasítékba került – vitorla gyanánt – a kiterített haltest. A hal feletti részt amennyire tudtam, összeszorítottam, majd dróttal rögzítettem. Így nem mozdult ki a potyka grillezés közben. A tűztől 20-30 centire, egymással átellenben két lukat fúrtam, ebbe állítottam az akáckarókat.
Sütés közben mangalicazsírral kenegettem a húst. Körülbelül egy óra múlva készültünk el. A hal az oldalsó tűztől ugyanúgy sült, mint az ismert gyros: miközben a kiszabaduló szaftok csorogtak lefelé, rásültek a halra. Isteni lett. Paprika-paradicsom salátával ettük, fehérbort kortyoltunk hozzá.