Igaz-e vagy sem a fenti állítás, nem tudni, az viszont tény, hogy a német, francia és holland elnevezésében is utalnak az apostolra. Nincs ez másképp a magyar nyelvben sem: hivatalos elnevezése júdásfülgomba – igaz, némely vidékeken fagombának, fülgombának, kagylógombának is nevezik.
Megtalálásához jó szem kell – kevésbé feltűnő, mint a nagy testű falakó gombák. Azonban van egy előnye azokkal szemben: egész évben terem. Leginkább a fekete bodzán élősködik, de számos más lombos fán megtalálhatjuk, élőn és kidőlten-kivágotton egyaránt. Alakja olyan, mint amire beszédes nevéből következtethetünk: az emberi fülhöz hasonló, féloldalas, néha csésze alakú. Felülete ráncos lehet. Általában 3-5 centiméteresre nő, de a nagyobb példányok 8-9 centisek is lehetnek. Színe barna, sárgásbarna, vörösesbarna, később szürkéslila, kiszáradva sokszor megfeketedik. Állítólag létezik albínó változata is, ilyent azonban csak fényképen láttam eddig. Tapintása kocsonyás, porcos – gyermekek remekül elszórakoznak a cibálgatásával.
A júdásfülgomba vérhígító hatású, jelentős a vastartalma. Leveseket, rizses ételeket készíthetünk belőle – jó tudni, hogy a porcossága főzve sem szűnik meg. Kiválóan lehet szárítani mindenféle különleges felszerelés nélkül. Ez azért is jó, mert ha csak három-négy darabot találunk erdei séta közben, azt is tartósíthatjuk ily módon. Majd aztán, ha a több alkalommal gyűjtött gomba szárítmánya eléri a „kritikus tömeget”, azaz sütés-főzésre alkalmas mennyiséget, a száraz fülecskéket bő negyedórára langyos vízbe áztatjuk – olyanok lesznek, mint új korukban.
Igazából semmilyen nálunk honos gombával nem téveszthető össze. A szintén ehető barna csészegomba a talajon nő, ahol a júdásfül soha. Az ehető fodros rezgőgomba nem fül alakú, hanem fodros, hullámos, levélszerű lebenyekből áll. A nem ehető sárgás mirigygomba fenyőféléken terem. A szintén nem ehető kocsonyás koronggomba oldala pelyhes, és csak ősszel jelenik meg. Annál inkább hasonlít több, Távol-Keleten termesztett rokonához. A kínai konyha nagy kedvencét, a fafül gombát mintegy háromezer éve termesztik, ahogy a felhőfül és az ezüstfül gombát is (ezeket ázsiai árukat forgalmazó boltokban találjuk meg szárított alakban).
A szabadban gyűjtött gombát mindig nézessük meg szakellenőrrel!
