Imádom a borsólevest, nagyjából minden formájában. Sokfélét ettem már. Anyukám teljesen hagyományosan készítette, kevés zsíron megpárolta a frissen fejtett zsenge borsót egy csokornyi kisujjnyi répa és gyökér társaságában (úgyis ideje volt az egyelésnek), elképesztő illat volt már ekkor a konyhában meg a környékén. Utána kis liszttel staubolta, majd felengedte vízzel (nem túl sokkal, nehogy vízízű legyen a végén a leves), jól összeforralt. A végén egy tojásból és némi lisztből egy pohárban híg galuskát kevert, és egy kiskanállal beleszaggatta a csendesen fővő levesbe. A legvégén ment még bele egy jó nagy csokor petrezselyem zöldje. Meg persze nyilván sózta is. Nagyon-nagyon szerettem. Ha volt kéznél, dobott hozzá egy kis csirkeaprólékot is, pár nyakat, mellcsontot, szárnyvéget, éppen csak az íze végett, nem rontotta el. Aztán később, amikor már magamnak-magunknak főztem, nagy kedvenc volt a mentás zöldborsó-krémleves is, kis olíván megpároltam a borsót, aztán vízzel puhára főztem, pár levélke mentával, végül pürésítettem, ez is abbahagyhatatlanul eteti magát. Tulajdonképpen ennek a kettőnek a házasságából született a jelenlegi kedvencem. Kis olívaolajon megpárolok egy pici összevágott vöröshagymát, 4-5 nagyobb sárgarépát, egy kisebb petrezselyemgyökeret, egy darabka zellert, a zöldségeket természetesen felaprítom. Ha már kezd kicsit karamellizálódni, akkor felöntöm vízzel, sózom, és elkezdem főzni. Ha már teljesen puha, akkor dobom hozzá a frissen fejtett, 50-60 dekányi zöldborsót, meg a zöld fűszereket, nem kell velük takarékoskodni (egy jó nagy csokor petrezselyem zöldje, kevéske zellerlevél, pár levél menta), forralom, de nagyon figyelek, mert a zsenge borsó tényleg pár perc alatt megfő. Leveszem a tűzről, egy merőkanálnyi zöldséget kiveszek belőle, a többibe belenyomom a botmixert, és krémesítem. Utána visszateszem a darabos zöldségeket, és hagyom állni legalább negyedórát (ez a legnehezebb része). Aztán legalább két tányérral eszem belőle. Nagyon-nagyon finom. Az a baj, hogy a legjobb ilyenkor, a borsószezon elején, most még tényleg zsengék a hüvelyek, és édes, picike szemeket rejtenek. Sajnos, ahogy megy lefelé a borsó ára, egyre nagyobb eséllyel kapok korosabb zöldséget, ami már nem lesz ennyire jó, sem nyersen, sem főzve. Szóval most rohanjatok a zöldségeshez, ha igazán jót akartok enni (és irigykedjünk együtt a kiskerttulajdonosokra).