Újkrumplifüggő vagyok. Így aztán, mihelyt megjelenik, a család is ezt eszi pár hétig. A szezon kezdetén drágának tűnik a régi mellett, de ha belegondolunk, hogy gyakorlatilag nincs veszteség, máris olcsóbbnak érezzük. Ha az öreg krumpliból egy kiló kell, akkor ebből fél is elég lesz. És hát akkor az ízéről és az állagáról nem is beszéltünk. A vásárlásnál érdemes odafigyelni a frissességre, ha látszik rajta, hogy már múltja van, akkor sokat fogunk bosszankodni a tisztításánál, nem érdemes megvenni, még ha kicsit olcsóbb is, mint a nem régen felszedett. Újkrumpliból nagyon sokféle ételt készíthetünk, nekem az örök és el nem múló szerelmem a petrezselymes.
Nagyon egyszerűen készítem. Megpucolom a krumplit, ha tényleg friss, és hétvége van, akkor egy kis késsel pillanatok alatt lehántom a hártyavékony héjat. Ilyenkor nem zavar, hogy bebarnulnak az ujjhegyeim, egy-két nap alatt le fog kopni. Hétközben dörzsi szivacs és gumikesztyű a megfelelő szerszámkészlet. Lemosom a gumókat, összevágom, és egy vastag talpú lábasban egy-két evőkanál zsír társaságában felrakom a tűzhelyre. Picit meg is sózom, fedőt teszek rá, és közepes lángon párolom. Mint a legtöbb nagyon egyszerű ételnél, itt is a részletekben rejlik az ördög, ezt is el lehet rontani. Nem hagyom magára, figyelem, lehet, hogy időnként kis vizet is kell alá önteni, hogy megpuhuljon. Ha már majdnem puha, akkor a fedőt leveszem, és nagy lángon körbepirítom. Ha ügyes voltam, akkor belül puha, de nem mállik szét, kívül itt-ott szép ropogós kérget kap. Ekkor szórom rá az apróra vágott jó nagy csokor zöld fűszert, ami főleg petrezselyem zöldje, de mehet hozzá zellerlevél, pici lestyán, bármi, ami kéznél van. Ezzel már csak összeforgatom, nem főzöm-pirítom. Most jön a lényeg, hagyom békén állni (fedő nélkül, nehogy a saját gőzében túlfőjön) legalább negyed órát, ez tényleg nem könnyű.
Közben el lehet készíteni a hozzá járó kétféle köretet, az uborkasalátát és a sült zöldségeket. A kígyóuborka is májusra lesz nagyon olcsó, nem a hipermarketekben, hanem a zöldségeseknél, kilóra. Két-három darabból csinálok egyszerre salátát, mert nagyon szeretjük. Ezt a lehető leghagyományosabb módon készítem, a megmosott zöldséget uborkagyalun leszeletelem, salátástálba öntöm. Ízesítem sóval, ecettel (majdnem minden salátát citromlével készítek, de ehhez nekem az ecet íze illik), egy gerezd zúzott fokhagymával, valamint cukorral vagy mézzel vagy édesítővel, amilyen kedvem éppen van. Jól átkeverem, és hagyom állni, vizet nem kell hozzá önteni, mert elég lesz, amit az uborka kienged magából.
A sült zöldség pedig mirelit zöldségkeverékből készül. Nem vagyok oda a fagyasztott zöldségekért, vízízűnek érzem, de azért mindig van otthon pár zacskóval a fagyasztóban gyorssegélynek (ráadásul mostanában ugye jóval kevesebbet járunk vásárolni, kell lennie tartaléknak). A serpenyőben sütés szerintem sokat dob rajtuk. Tehát egy nagy serpenyőben (az a szerencsés, ha egy rétegben beleférnek a zöldségek), beleöntök egy-két evőkanál olívaolajat, ráöntöm a fagyos zöldséget, nem sózom meg, fedő nélkül nagy lángon, időnként megkeverve addig sütöm, míg az kiolvadás után az összes leve el nem fő, és kicsit le is pirul. Akkor sózom, ha kész.
Az újkrumplihoz különösen jól illik a brokkoli-karfiol keverék. Ez az egész fogás szűk fél óra alatt készen van, és elmondhatatlanul finom. Vegán – ha a zsírt növényo olajjal helyettesítjük – , és gluténmentes. Ha zavarba ejtő a mentessége, akkor igyunk mellé egy pohár száraz fehér bort, elég jól megy hozzá.
