Noha már az 1500-as évekből maradtak feljegyzések a rókagomba fogyasztásáról, igazán ismertté csak a XVIII. században lett, a francia konyha elterjedésével, az ételkészítési eljárások egyre összetettebbé, kifinomultabbá válásával. Manapság nemcsak mifelénk, hanem Észak- és Közép-Amerikában, meg Afrika és Ázsia részein is az egyik legnemesebb gombának tartják a hozzáértők. Sajnos az utóbbi évtizedekben egyre kevesebb terem belőle, mivel rendkívül érzékeny a levegő vegyi összetételére – a légkörbe kerülő kén-oxidok, valamint az ózon meggátolja a spórái fejlődését, s így a szaporodását.
Pedig nemcsak finom, hanem egészséges eledel is, érdemes lenne minél gyakrabban fogyasztani. A rókagomba a D-vitamin egyik legjobb természetes forrása, ugyanakkor a B-vitaminokból és frissen C-vitaminból is sokat tartalmaz. Vasból, kalciumból, magnéziumból, mangánból, foszforból és cinkből is nagy mennyiséget szív magába a talajból. Kellemes tulajdonsága, hogy nem férgesedik – van benne valamilyen bonyolult vegyület, amely az emberre teljesen veszélytelen, de a rovarokat elriasztja.
[eadvert]
Fotó: Shutterstock
Küllemére jól utal a neve: általában feltűnően sárga, mint a főtt tojássárgája; néha halványabb, fehéressárga, esetleg szürkébe hajló árnyalatú. Tölcsér vagy felfordított kúp alakú, mintha nem lenne külön kalapja és tönkje, hanem a vastagodó tönk terülne ki kalapszerűen. A kúp palástját, tehát a gomba külső részét erek borítják – ez a sárga meg egyéb rókagombák legfontosabb ismérve: nem-elágazó lemezek helyett elágazó ereket viselnek. Átmérője 1-10 centi, magassága legfeljebb 6 centiméter.
Nyersen borsra emlékeztetően csípős, de ez sütés-főzés közben eltűnik. Illata sajátos, némileg a sárgabarackéra emlékeztet – ezt szárítás alatt sem veszti el. A kalapja és tönkje is felhasználható. Húsa keményebb az átlagos gombákénál, ezért hosszabb ideig érdemes a tűzön tartani. Elkészítés előtt ajánlott jól megtisztítani, mert a parányi rögöcskék nagyon ragaszkodnak a gombához, és senki sem szereti, amikor egy isteni falat kéjes majszolása közben egyszer csak megcsikordul valami a fogai között.
Figyeljük a ráncos, eres termőréteget! Ez a rókagombák – többek közt a tölcséres, a fénylő, a szürke rókagomba – sajátja. Mind ehető gombák, de az utóbbiak ritkák, kíméletet érdemelnek. Hasonló színű és alakú az ehető sárga gerebengomba is, de annak termőrétege tüskés. A mérgező világító tölcsérgomba sötétebb, vörösesbarna vagy narancsszínű, kalapján sugaras, sötét rajzolat van, és szabályosan lemezes.
Receptek rókabomgával:
