A hónap levese tagadhatatlanul a sütőtökkrémleves. Mindenféle tökből készíthetjük, de a legeslegfinomabb Hokkaidó-tökből. Ez a sötét narancssárgára érő, gömbölyded, a tetején pagodaszerűen csúcsosodó tök általában nem nő nagyon nagyra, egy-két kiló közötti súlyt szokott elérni (persze vannak még ennél is kisebbek). Általában kicsit drágább, mint a kanadai sonkatök. Viszont a végén nem jövünk ki anyagilag sem rosszabbul, mert ezt a tököt a leveshez nem kell meghámozni. Csak mossuk, daraboljuk, kikaparjuk a tökmagot belőle, aztán aprítva héjastul mehet is a fazékba. Édeskés, gesztenyés íze kicsit eltér a megszokott sütőtökíztől, de ez egyáltalán nem baj, sőt.
A legegyszerűbb sütőtökleves, ha egy fazékban átlátszóra dinsztelünk egy kisebb vöröshagymát, aztán rádobjuk a héjastul feldarabolt Hokkaidó-tököt. Pár percig pároljuk együtt, majd felöntjük zöldségalaplével vagy vízzel (annyival, amennyi éppen ellepi a tököt), megsózzuk, és addig főzzük, míg a tökdarabok egészen meg nem puhulnak. Közben ízesíthetjük tetszés szerint: egy kis csípős mindenféleképpen jól áll neki, de tehetünk bele zsályát, kakukkfüvet, gyömbért, borsot, curryt, stb. A kész levest botmixerrel áttörjük, ha kell, kicsi vízzel hígíthatjuk. Ismét megkóstoljuk, sózzuk, ha kell (meglepően sok só kell hozzá). A tök fajtájának köszönhetően nagyon krémes, nagyon selymes lesz a végeredmény. Itt akár meg is állhatunk, de dúsíthatjuk némi tejszínnel is. Önmagában kanalazva is finom, de turbózhatjuk mindenféle bele- és mellévalóval is: pirított magok, sült gyümölcskockák, húsgombócok, sajtos pirított kenyér, bundáskenyér, stb.
