A csalánt keveset használjuk, pedig rendkívül egészséges, ráadásul teljesen ingyen van. Az udvarok végében, erdők alján, mezők szélén egész csalánmezők lakoznak, pillanatok alatt begyűjthetjük a szükséges mennyiséget. Íze pont olyan, mint a spenóté, nemigen lehet megkülönböztetni a kész ételben.
A csalánnak a friss leveleit használjuk, az öreg részek már szívósak, keserűek. Ilyenkor, tavasszal, szerencsére bőven van aratnivaló. (Természetesen a csalán gyűjtésénél is oda kell figyelni, hogy olyan helyen szedjük, ahol nem járnak autók, és nem itatták át a kipufogógázok a leveleket.) Ollóval levágjuk a friss hajtásokat, alaposan átmossuk, és jöhet a blansírozás. Bő, sós vizet forralunk. Tehetünk bele egy csipet szódabikarbónát is, segít megőrizni a csalán szép zöld színét. Beledobjuk a megmosott csalánt, és egy-két perc múlva át is szedjük egy hideg vízzel töltött tálba (hogy leállítsuk a fővést). Ha áthűlt, leszűrjük, és jöhet a felhasználás.
