Ceglédi csomboros rotyogós
A hurkának való üstben abáltam meg a belsőségeket és a bőrkét, s míg azok főttek, felkockáztam a lapockát, apróra vágtam a hagymát, kimostam a savanyú káposztát. A bográcsban kevés zsíron megpároltam a hagymát, belevetettem az áttört fokhagymát, a babérleveleket, a borsot és a nagyobb adag csombort, majd a húst, és nagyon csendes lángon párolni kezdtem. Közben a belsőségeket és a bőrkét
megtisztítottam, felszeleteltem. Ez is mehetett az egyre több szaftot engedő hús mellé, ahogy a felkarikázott zöldség is. Lassan főztem, folyamatosan – nagyon sokan kóstolgattuk –, ki egy kis sóval, ki egy kis borssal egészítette ki az akkor még nevesincs ételt. Mikor a bőrkecsíkok is megpuhultak, belévetettük a savanyú káposztát. Jó negyedóra múlva ismét kóstolgatás következett, s ekkor már csak a káposzta levével történő savanyítás és a zöldpetrezselyemmel való ízesítés volt hátra. No meg a névadás, amivel azonban nem volt nehéz dolgunk: Cegléden voltunk, az étel rotyogott, és meghatározó ízét a csombor adta. Fehér borral, fehér kenyérrel ettük a hosszú lére eresztett ragut.
