1. A kökényre építettem ezt az ételt, erre a savanykás, nagy magvú erdei gyümölcsre, amelyből mártást készítettem. A fotó és a tálalás kedvéért is érdemes a kökényt egyben hagyni, nem sokat zavar, ha ki kell köpködni a magvát, viszont annál sokkal többet ad a szemnek egészben a tányéron. Nos, a mártást úgy készítettem, hogy kicsi olajon lepároltam a vékonyra felkarikázott lila hagymát, erre vetettem rá két evőkanál cukrot, majd rögvest a megmosott, lecipkázott kökény kétharmadát. A lényeg, hogy nem főztem szét, vagyis alig néhány percig pároltam csupán úgy, hogy félidőben néhány korty száraz vörösbort löttyintettem alá, és beledobtam a maradék kökényt is.
2. Mindezt aközben készítettem el, hogy a csirkeszárnyak és a kelszeletek pirultak. A szárnyakat jó órával korábban megsóztam, meghintettem erős paprikával, némi őrölt borssal, és átdörzsöltem három evőkanál mézzel. Közepes parázs fölött oldalanként 10-10 percet pirítottam grillrácson. Vigyázni kell, mert a mézes máz miatt könnyen megbarnul, esetleg feketedik a szárny, de ez nem azt jelenti, hogy keserűre ég, ezért nem kell nagyon megijedni. A szárnyak mellett kelkáposztát is grilleztem: ehhez jó kemény fejű, azaz tömött zöldséget kell válogatni a piacon. Aztán ügyesen 4-5 centis karéjokat kell vágni belőle, ezt érdemes néhány fogvájóval oldalról megtűzni, hogy sütés közben ne essen szét. A káposztát sütés előtt egy kis olajjal átkentem, majd egy fordítás után félig megpirított baconkockákkal hintettem meg. A grill fedele alatt néhány perc alatt megpirul. A szárnyak csípőssége, karamellizált mézessége és sóssága mellé a kökénymártás borossága-savanyúsága és édessége, valamint a kel és a füstös-pirított bacon íze igen rafinált összhatást adott, melyet zamatos, félszáraz fehérborral egészítettünk ki.

Fűszeres csirkeszárnyak cukkinivel

Marinált csirkeszárny hagymasalátával