Fűszeres marha hátszín

A jó 5-6 centi vastag hátszínt már a verseny előtt három nappal bepácoltuk, majd roppantott borssal és mustármaggal, olajjal, valamint aprított fokhagymával jól bedörzsöltük. Ezt követően a mustárral elkevert étolajba forgattuk, s a hűtőbe került. A sütést nagy hővel kezdtük, hogy a hús mindkét oldalán egy kellemes kéreg alakuljon ki, mely a szeletben lévő szaftot nem engedi kifolyni. Hogy ez tényleg benne is maradjon, tilos megszurkálni a szeletet, tehát a forgatást is óvatosan kell végezni. Sütéskor a pácoláshoz használt olajjal kenegettük az óriási hátszínt. Tízpercnyi aktív sütést követően levettük a rostról, s 6-7 centis szeletkre vágtuk. Ezeket
visszadobáltuk a grillre, ahol a vágott – még véres – felületükkel lefelé sütöttük további néhány percet. Akkor jó – nem folyik a vér a közepén, de nem is sül át
teljesen –, ha megnyomogatva ruganyos, de nem gumiszerű a húsunk. Ekkor lesz a felülete kissé ropogós, de a belseje még rózsaszínű, omlós és puha.
Ezzel a versenyművel meg is voltunk, pontosabban már csak a tálalás volt hátra.

Zöldségköret

Közben a másik grillen a zöldségköret készült: fóliába csomagolt krumpli, fokhagymás- petrezselymes vajjal bekent csemegekukorica, piros, sárga és zöld színű
paprika és a hurkapálácákra szúrt fűszeres zöldbab.
Előbbiekre számoljunk úgy negyedórát, húsz percet, utóbbit pedig 5-6 percig kell csak pirítani, majd baconszeletekkel betekerni és további 5-6 perc alatt ropogósra sütni. A sült paprikákat egy fóliába csavartuk, hogy saját gőzeitől a vékony héj felpuhuljon.

Mártás

Az emberfia közben – harmadik-negyedik kezével – egy kisebb tepsiben vajat olvaszt, azon megfuttatja a felkarikázott újhagymát, majd beleszórja a zöldbors kétharmadát, melyet előtte némileg szétlapított és feldarabolt. Néhány kavarás után jöhet a liszt, melyet kicsit megfuttattunk a zsiradékon, majd a fehérbor, aztán a tejszín, némi só és egy kis őrölt fehérbors, no meg a maradék, egészben hagyott zöldbors szemek.