A pacal bizalmi termék, de amióta szinte csak előre mosott, tisztított marhagyomrot lehet kapni a henteseknél frissen és fagyasztva is, nincs akkora kockázata, mint régen volt. Ettől függetlenül a lakosság fele ma is előítélettel él e finomsággal szemben. Pedig az a szép, frottírtörölközőre hajazó pacal, ami a pultok sarkában lapul, szinte már ehető, alig kell valamit tenni vele.

1. Ez a kicsi valami a következő: egy nagyobb lábasban legalább 4-5 liter vizet forraltam, belevetettem 5-6 babérlevelet, egy nagyobb vöröshagymát, fél-fél marék borókabogyót és fekete borsot, marék sót. Ebben egy órát hagytam lobogva főni a pacalt; akkor jó, mikor már puhul. (Az első negyedórában érdemes odafigyelni! Ha markáns szaga van a gőznek, bátran öntsük le az egész levet, és új vizet hozzáadva főzzük tovább!) Ezt követően a pacalt felcsíkoztam a szokásos módon.
2. A bográcsban vékony tűzön kisütöttem a felkockázott szalonnát, majd ezen megdinszteltem az apróra vágott hagymát, zöld paprikát. Ekkor mehetett bele a pacal, majd a paprika, aprított fokhagyma, fűszerek, aztán annyi víz, hogy ellepje. És már csak türelem kell, vagy jó másfél-két óra. Mikor a pacal puha, akkor kell a nagyobb darabokra vágott gombát és a vörösbort hozzáadni. Ennek elég negyedóra, s amennyiben a szaft is elég sűrű, már ehetjük is!
3. „Magamgyúrta” metéltet készítettem köretnek, melybe aprított petrezselymet is kevertem, s csak addig főztem, hogy jó harapós maradjon a tészta. Aki szereti, tejfölt is bátran löttyinthet rá, s alapvető az erős paprika, valamint valamiféle ecetes saláta az asztalon. Előtte, közben, utána vörösbor fogyasztása javallott!