A szüret a munkáról szól, az ember nem vacakol sokat az étellel, ha csak nincs egy külön ember a társaságban, aki ezért felelős. A sült csirke ezen változatában az a praktikus, hogy az erősen savas üdítő és a többórás pácolás garantálja a porhanyósságot. Egy dologra kell csak figyelni, hogy legalább fél órát legyen a tárcsán az olajban, illetve a grillen a csirke, és forgassuk meg többször is. Az ételhez a csirkéket a hátukon hosszában felvágtam, kiterítettem a melle mentén, mint egy könyvet. A szárny- és a combízesülésre rá kell tehénkedni, netán ököllel megveregetve kilapítani, amennyire lehet. Eztán jöhet a só, bors és egyéb fűszerek, a felkarikázott hagyma, melyekkel jól bedörzsöltem a húsát, bőrét, majd egy kis barbecue szósz következett, aztán egy nagyobb tálban ráöntöttem a kólát, hogy nagyjából elfedje a folyadék. (Érdemes félóránként megforgatni, hogy mindenhol átjárja.) Amikor letelt a pácolási idő, nagyobb adag faszenes parazsat készítettem, erre ment rá a kiterített csirke, illetve egy grillezőtálcán (az alja áttört, így kap elég meleget a benne sülő apróbb étel is) a félbevágott barackokat, szilvát, fügét sütöttem. Ezeket – a csirkével ellentétben – nem kell forgatni, elég, ha a vágott felére rápirítunk egy kicsit, azaz hagyjuk karamellizálódni a gyümölcsöt. Ez néhány perc csupán, figyeljünk, hogy ne égjen meg! A másik csirkét egy tárcsában lévő bő olajba fektettem, s ott is legalább négyszer forgattam át. Közben érdemes a megmaradt páclével is locsolgatni, jó kis kéreg sül rá. Akkor van kész, ha a mellébe vagy combjába, a csont mellé vágva már nem látni véres testfolyadékot. A megsült gyümölcsökkel ettük, fröccsöt hörpintettünk hozzá. (Hogy miért volt egy olajban sült és egy grilles változat, arra egy magyarázatom van: kicsi volt a grill és a tárcsa is ahhoz, hogy két kiterített, egész csirkét egyszerre készítsek el.)