Gyöngyös a gyümölcságyon

A diszkoszos sütésben-főzésben az a jó, hogy nagyon
gazdaságosan beosztható az ember ideje: megraktam a
tüzet, s amíg az étel alapanyagait előkészítettem, lett is
elég parázs. A mostani receptben egy fő szempont motivált: ha már gyümölccsel töltöttem meg a szárnyast – a gyöngyös helyett egyébként legalább olyan jó a fácán –, akkor a többi alkatrész is édes-pikáns zamatvilággal rendelkezzen. A répáról ezt tudjuk, s a póré átpárolódva-átsülve is inkább édeskés, mint hagymaízű.
No, de most már főzzünk! A madarat kívülről-belülről átsóztam, hasüregét a negyedekbe-nyolcadokba vágott almával, körtével és gesztenyével töltöttem. A diszkosz alját kibéleltem fóliával, majd két-három réteg szeletelt szalonnával. Erre jött egy sor almakarika, majd a körtedarabok, az ujjnyira felszelt répa, a gesztenye. Ezután a gyöngyös következett, szárnyai, combjai közé feszítettem a pórészeleteket, majd alma- és körtedarabokkal körberaktam. Az egészet befedtem szalonnával, aláöntöttem egy deci vörösbort (nem túl száraz fajtából), két deci vizet, rá legalább három
réteg alufólia került, és persze a diszkosz teteje, s már mehetett is a parázsra. Háromnegyed óra elég is volt a sütéshez. Friss kenyérrel és nagyon enyhe savtartalmú, félédes, de gyümölcsízekben gazdag vörösborral kínálom. Hasonlóan csúszik rá a félszáraz, zamatokban gazdag fehérbor is.