Indiánrizses csirke parázson
A jércelevesben megfőtt combokat, melleket lefejtettem a csontról, nagyjából falatokra szedtem, de négy szárnyat és két combot meghagytam. Ez idő
alatt rendes faszenes parazsat készítettem a grillben, erre került egy jó 50 centi átmérőjű serpenyő. Ebben zsírt hevítettem, s mikor már rendesen sercegett,
beleforgatva aranybarnára sütöttem a szárnyakat és a két combot, majd félretettem őket. A zsír nagy részét kiöntöttem az óriás serpenyőből, s a maradékon
átpirítottam a vékonyra szelt sonkát, majd rávetettem a felkockázott vöröshagymát meg a jól szétnyomott fokhagyma kétharmadát. Hihetetlen illatok csaptak fel a grillfedő alól! Kis idő múltán a nem túl vékonyra felszelt
gomba, a kis kockákra vágott paprika, paradicsom következett. Ötpercnyi rotyogás után kezdett a szaft lesülni, így kezembe kellett vegyem a már félig üres fehérboros palackot, s ebből löttyintettem a serpenyőbe – mindig csak annyit, hogy ne tocsogjon nagyon a sülnivaló. Amikor a gomba összeesett, jöhetett a két-három csipet majoránna, a sáfrány, a húsfalatok, a levesben főtt csirkemáj meg a felkockázott zöldség, majd a háromnegyed részben megfőtt vegyes rizst halmoztam minderre (lehetőleg olyan gyorsrizst vegyünk, amelyben van egy kis indiánrizs is). Az egészet többször jól átforgattam, öntöttem alá a bort, ha kellett, majd jött a kóstolás. Eddig ugyanis egy szem sót sem adtam az ételhez, hiszen a hús, a rizs, a zöldség a levesben főtt, és azt már eleve sóztam. Nos, egy-két csipetet azért felvett, ahogy a fokhagyma maradék részét is a végén tettem hozzá, illetve jó sok vegyes borsot őröltem az egészre. Néhány perc múlva összeértek az ízek, a tetejére tettem a megsütött
szárnyakat, combokat, s már tálalhatott a társaság.