Kapartmáj-leves

Sokan idegenkednek a belsőségektől, holott igen egészséges, sok vitamint, tápanyagot tartalmazó,
s ráadásul nem is túl drága alapanyagok. Nekem valahogy a kedvenceim. Főleg a májakat szeretem, talán azért, mert a családi legendáriumban az vagyon írva, hogy az anyatej után az első állati eredetű táplálékom a forró húslevesbe kapart galambmáj és -mell volt. Jó néhány évtized után idézem fel most a kapart máj ízét – egy könnyed, de tápláló levest készítek, ami mellett párhuzamosan grillezni is lehet valami komolyabb ételt.
Nos, a bográcsban egy kis olajon lepároltam két fej finomra vágott vöröshagymát, mikor üvegessé vált, hozzáadtam az apróra vágott paprikát, paradicsomot. Ezek egy kis levelet eresztettek, s mehetett is bele a felkarikázott sárgarépa, petrezselyem, felkockázott zeller, negyedelt gomba és a félbevágott csirke far-hát. Közepes tűzön nagyjából tíz perc alatt átpárolódtak, ekkor megszórtam három evőkanál liszttel, egy evőkanál őrölt paprikával, majd felöntöttem 3 liter vízzel. Sóztam-borsoztam, s nagyjából félórát forraltam. Ez idő alatt lekapartam a májat, melyet sóval, egy evőkanál majoránnával, két gerezd szétnyomott fokhagymával kevertem el. Mikor a far-hát és a zöldségek puhák lettek a levesben, a májkaparékot is hozzáadtam, s bő tíz perc lassú főzést követően levettem a tűzről a bográcsot. Néhány perc pihenő után habartam csak be a lét a tejfölben elkevert tojássárgájával, s már tálaltam is. Citromot adtam hozzá, ugyanis a sok és felaprított máj miatt – nem beszélve a gyökérzöldségekről – édeskéssé vált a leves íze. A tejföl és egyéni ízlés szerint adagolt citromlé tesz pikánssá.