Két szűz egy diszkoszban

Az egész úgy kezdődött, hogy a szüzeket kiterítettem.
Félreértés ne essék, egy vágódeszkán történt mindez,
nagy késsel a kézben, ügyes mozdulatokkal. Öröm volt
nézni, ahogy a hengeres húsdarabból egy háromszöget
formázó vaskosabb szeletek lettek. Ezeket aztán kezelésbe vettem sóval, borssal, mustárral. Mehettek a hűtőbe addig, míg a zöldségeket előkészítettem.
Ezúttal szakítottam a diszkoszban főzés lényegével, miszerint minden hozzávalót bele kell pakolni rétegesen, aztán már csak főnie kell. Kicsit bonyolítottam a helyzeten – s más is lett az összhatás!
A lényeg, hogy a zöldségek egy részét előfőztem, illetve
-sütöttem. A krumplit karikákra vágtam és sós vízben
félig megfőztem, a hagymát pedig nagy karikákra szeleteltem és az aprított fokhagymával egy kis zsíron lepirítottam. (Nem tűnik nagy dolognak, de a pirított hagyma íze jobban feldobja az ételt, mintha csak simán megpárolnánk.) Mikor ezzel készen voltam, fogtam a diszkoszt, kibéleltem szalonnaszeletekkel. Erre jött egy réteg krumpli, egy kis só, bors, aztán karikákra vágott paradicsom, egy kis sült hagyma, aztán a szűz, aztán hagyma, krumpli, paradicsom, só, bors, tejföl, sajt reszelve, aztán szalonna, a fedél – és kész. Mehetett a békés parázsba! Szűk negyven percig elég sütni – a hús éppen csak átpárolódik, de még nem kezd el keményedni, az előfőzött krumplinak is elég ennyi hő. Tálalni egyszerű: mint egy tortából, úgy vágtam szeleteket, s a jócskán keletkező szafttal locsoltam rá. Fehér kenyér talál hozzá, és valami savanyúság feltétlenül jót tesz. Bor is, sör is csúszik mellé és utána – netán elé.