Kólában pácolt grillcsirke cukkinis tócsnival

Grillcsirkét mindenki tud sütni, akinek van türelme hozzá. Mert egy-másfél órát tekerni a nyársat nem mókás dolog, főként melegben, a parázs mellett. Nos, nekem szerencsém van, mert találtam anyósom garázsában egy évek óta elheverő rugós, felhúzható forgónyársat. A lényeg, hogy 10 percig forog, ha az ember rendesen felhúzza – tudják, mint régen a gyermek kisautóját vagy az órákat szoktuk. Ez adta az ötletet, hogy grillezek valamit. Legyen csirke! Régi vágyam, hogy kipróbáljam a kólában lévő – sokszor átkozott – savak erejét. Így jött az ötlet, hogy ha már az üdítő eredeti hazája, az Amerikai Egyesült Államok szóba került, akkor legyen kicsit egzotikus is az étel. Ezért a csirke sózása, fűszerezése és kólával történt locsolgatása után a fél ananász húsát, a két gerezd fokhagymát, az erőspaprika-krémet, a borsot késes aprítóval krémesítettem, s a végén annyi őrölt paprikát kevertem hozzá, hogy a szósz elég sűrű legyen, és ne folyjon le a csirkéről. Mert e krémmel kenegettem
folyamatosan a nyársra húzott, közepes parázs felett pörgő csirkét. Nagyjából másfél óra alatt sült ragyogó pirosra és kérgesre. (A kóla tényleg tette a dolgát, mert egy óra pácolást követően szinte szétesett az állat, miközben a nyárson rögzítettem.) Míg a nyárs tette dolgát, lereszeltem a megtisztított cukkinit, kicsit sóztam, majd a liszttel, a vékonyra felkarikázott újhagymával, borssal és a tojásokkal elkevertem. Bográcsban, forró olajban kisütöttem. A hámozott uborkát vékonyabb karikákra vágtam, kicsit sóztam, aprított kaporral és a tejföllel salátát készítettem. Mellette a maradék ananászos pácot is felkínáltam mártogatni valónak. A csirkét negyedelve tálaltam családomnak, s mi mást, mint kólát ittunk hozzá. De jól bírja a száraz fehérbort is az étel!