Nos, lecsóban mindenki okos, aki magyar. Habár hozzávalói közül csak a hagyma őshonos nálunk, a lecsó szó mégis elég elterjedt Európa nagy részén, s mi honosítottuk meg, mint magát a paprika szót is. Mert gyökereit nézve a lecsó balkáni étel, mégis a mai, általunk ismert változatát szűkebb hazánkban találták ki. S ahány ház, annyi szokás: kismillió változat létezik belőle. Mi most egy csirkemájast készítettünk el, melyet ehető tányérban, buciban tálaltam.
S hogy miként készíti a Füstös konyha rovata a lecsót? Vélhetően úgy, mint bárki más: lazán. Hiszen ez a lecsó lényege! Nem kell különösebb energiát fordítani az előkészítésre – így nagyjából felszeleteltem a hagymát, a paradicsomot, a paprikát, felaprítottam a fokhagymát. Aztán egy kis disznózsíron megpároltam a hagymát, utána a paprika kétharmadát, majd ment bele a paradicsom. Kicsi só, 20 perccel később a maradék paprika és a máj. 10-15 perc további lassú rotyogtatás után – ez idő alatt megsütöttem grillen a kolbászokat – már tálaltam is a levágott tetejű, kivájt buciban, egy-egy kolbászt a lecsóba szúrva, laza rozé kíséretében.
