Sült jérce májas-tarhonyás lecsóval

Aki szereti a csirkét meg a tyúkot, az értékelni tudja a jércét is. Főként így, nyár elején, mikorra a tavasszal kelt szárnyas már kezdi „komolyra venni a figurát”: azaz már nem éretlen csirke, de még nem nagy testű, komoly törődést igénylő tyúk az illető. Ennél az ételnél fontos a türelem.
Úgy kezdődött, hogy a faszén felett melegített tepsiben
kisütöttem a szalonnát, a zsíron pirosra sütöttem a
félbevágott, besózott, befűszerezett jércét. Közben kanállal locsoltam is, hogy a felső része is süljön, így lehet
egy kis időt nyerni. Mikor már szép pirosra sült a szárnyas, kivettem, s előbb a felkarikázott hagymát vetettem a zsiradékba, majd a tarhonyát pirítottam meg kissé. Aztán beledobtam a karikára vágott paprikát, paradicsomot. Lefedtem a tepsit, s kicsit később jó liternyi vízzel felöntöttem, a sűrített paradicsomot is belekevertem. Sóztam, majd visszatettem a sült jércéket a lecsóra. Lefedve, az elpárolgott vizet folyamatosan, apró adagokban pótolva legalább egy órát sütöttem, ugyanis a jérce ezt kívánja! Mikor már csak negyedóra volt hátra, a megtisztított májakat is a lecsóba nyomkodtam, és az egészet készre főztem. Fehérbor, rozé egyaránt illik hozzá. Ha a család bírja, akkor a lecsóba belevághatunk erős paprikát is – mi utólag ettük hozzá a kosszarvút.