Szűzpecsenye csomboros, spenótos, olívás újkrumplival

Egyszerű, gyors, finom. Mi kell más a ház asszonyának vagy urának? Nos, ehhez adok most egy tippet, melyet
szabad tűzön, konyhában egyaránt elkészíthetnek.
Mit tettem? A húst lehártyáztam, sóztam-borsoztam, vékonyan átkentem olajjal, s félretettem pihenni. A krumpli héját víz alatt átdörzsöltem, majd a gumókat felkockáztam. Közepes parázson egy nagy tepsiben először is kisütöttem a kockázott bacont, mellette sütöttem közepes barnára a szűz minden oldalát. A lényeg: figyeltem a hengeres hús közepét – mikor
éppen elvesztette vöröses színét, már készen is volt. A szüzet csak „éppen, hogy” szabad megsütni, akkor jó, ha a közepe még rózsaszín, szaftos! A húst félretettem pihenni, s a megmaradt szaftban, zsírban a szalonnakockák közé forgattam a burgonyakockákat,
melyeket sóztam, borsikafűvel bőven megszórtam, végül rozmaringágakat és olajbogyókat dobtam mellé. Lefedve pároltam, de figyelni kellett: ha a krumpli elfőtte a kiengedett levét, egy kicsinyke vízzel pótolni kell. A végtermék: itt-ott lesült, de belül jól átpárolódott burgonya, sok töpörtyűvel körítve. A csombor, azaz borsikafu nem hazudtolta meg önmagát: kicsit borsos, kicsit kakukkfüves, semmivel nem összetéveszthető
zamatot adott a krumplinak az olajbogyóval együtt. Míg a krumpli párolódik, pirul, egy kisebb serpenyőben, fél deci olívaolajon két perc alatt átpároltam a spenótleveleket, megszórtam kevés sóval és az aprított fokhagymával. A melegen tartott szűzpecsenyét felszeletelve tálaltam a párolt spenóttal és az önmagában is helytálló újkrumplival. Könnyű testű vörösbor illik igazán hozzá!