Vesés ragu majoránnás májjal, vörös babbal

Sokan utálják a vesét. Talán azért, mert a konyhában, és nem a szabad ég alatt forrázzák le és főzik ki második, harmadik levében. Pedig ezt kell tenni, s akkor a kellemetlen szaga nem járja át a lakást. Aztán már csupán ki kell faragni a vesékből a fehéres-sötétbarnás szövetet, hogy csak a világosabb, puhább része maradjon. És ez már nagyon finom alapanyag!
Ezt aztán fel kell szeletelni, és a felkockázott szívvel
együtt rávetni a bográcsban piruló hagymára. Így is tettem. Nem kellett sokat várni, mehetett is rá a felkarikázott gomba, répa, petrezselyem, fokhagyma, kakukkfű. Arra kellett figyelnem, hogy oda ne kapjon az alja: mérsékelt tűzön, némi vörösborral öntözgetve pároltam. Amikor a répafélék már félig megpuhultak, vízzel hígítottam, hogy hosszabb levű ragut kapjak. Ekkor kell beállítani a sósságát, belevetni a májat egészben, s úgy 20 percig főzni. A májat kivettem,
melegen tartottam. A raguba beleöntöttem a tejszínt meg az apróra vágott petrezselyem zöldjét.
Mikor ez is megvolt, a parázs fölött egy serpenyőben átpirítottam a vörös babot némi paradicsomlével, sóval, borssal. Egy másik kisebb edényben kevés zsíron megfuttattam egy csipetnyi majoránnát. Ez utóbbi azért kellett, mert a következőként tálaltam az ételt: a tányérra egy kupac rizst tettem köretnek, aztán egyik oldalára egy adag vesés ragut, másik oldalra a vékonyan felszeletelt és a majoránnás zsírral meglocsolt
májat, eléjük pedig a vörös babot mertem. Mindenképpen kisfröccsöt igyunk mellé, mert azt kívánja!