A képen is látszik, hogy mennyire szemet gyönyörködtető, igazi ünnepi asztalra való fogás ez. Vendégeink, szeretteink méltó elismerését válthatja ki, ráadásul egészen egyszerűen elkészíthető. (A kemence helyett a sütő is megteszi!)
- A karajt a felfelé álló bordacsontok mentén függőlegesen lefelé bevágtam, úgy, ahogy máskor a gerinccsontról lefejtjük a húst. Ezt követően viszont már
nem a csont mentén ejtettem vágást, hanem hagytam 1-2 centi húst rajta, s vízszintesen, a karajt folyamatosan kifelé fordítva apránként kiterítettem. A
végeredmény egy jókora, téglalapnyi hús lett, mely még össze volt „nőve” a csonttal. A bordák közül kivágtam a húsokat, megsóztam kívül-belül, vékonyan.
Majd a húst jól átdörzsöltem a páckrémmel, amelyet a következőképp készítettem el. Egy mozsárban 4-5 gerezd fokhagymát 10-12 friss rozmaringlevéllel
meg egy kanál sóval eldörzsöltem. Adtam hozzá fehérborsot meg egy-két kanál mustárt is. A húst felgöngyöltem, és a hűtőben egy napig érleltem. Aztán kiterítettem, szalonna- és sajtszeletekkel borítottam a hús belső felét, felgöngyöltem, átkötöztem és a végeit bevarrtam. Tepsibe tettem, 1-2 deci fehérbort is öntöttem alá. Másfél óráig alufólia alatt pároltam, majd fél óráig szabadon pirítottam a kemencében. - Közben elkészítettem a köretet. A felszeletelt vöröshagymát, répát, petrezselymet meg a zellert némi zsiradékon megpároltam, belekevertem a kimosott káposztát, majd húsz percig pároltam. Vörösbort, kenyeret kínáltam hozzá. A vacsora végén feleségem diós-almás rétest kínált, méltó befejezéseként az ünnepi vacsorának.
