- Lehetőleg ne vegyünk nagyon olcsó, nagyüzemi körülmények között felnevelt(?) csirkét.
- A legtöbb nagyáruházban kapható elfogadható minőségű tanyasi csirke, az igazán szerencsések pedig helyi termelőtől vehetnek jó körülmények között tartott kapirgálót. Ezek ugyan drágábbak, de higgyék el, megéri. A nagyüzemi körülmények között tartott csirkék jóval több gyógyszert és mindenféle növekedést serkentő adalékanyagot kapnak, mint a nem ketrecekben felnevelt fajtársaik.
- A tanyasi csirkéknek sokkal jobb az íze, kevesebb benne a víz (tehát egy kisebb csirke is elég lesz a családnak). Ezeknek az állatoknak jóval kisebb a mellük (innen fel is lehet ismerni), erősebb a combjuk, a húsuk kevésbé zsíros. A húsuk állaga kevésbé foszlós, rugalmasan kemény főzés után is. Egészen más ízű az ilyen csirkéből főzött leves vagy pörkölt.
- A konyhakész csirkét a pörkölthöz lehetőleg egyforma darabokra kell vágni, hogy egyszerre főjön meg az összes. Először levágjuk a két-két szárnyat és combot. A combokat mindenféleképpen osszuk felső és alsó combra. A szárnyvégeket is érdemes levágni, nem kell kidobni, jól ízesíti majd a szaftot. A csirke törzsét kétoldalt szétvágjuk, így lesz egy nagy far-hátunk és egy bőrös, csontos mellünk. A far-hátat általában 3 darabra érdemes vágni keresztben, a csontos csirkemellet pedig négy részre osztjuk. A belsőségeket is nyugodtan belefőzhetjük (szív, vese, zúza), de a májat csak az utolsó öt percre dobjuk bele.
Kedvenc csirkés ételeink!
Így született a paprikás csirke +3 hiba, amit elkövethet a főzésnél
[eadvert]
