A klasszikus piskóta csak tojást, cukrot és lisztet tartalmaz (sütőport nem). A mértékegységet általában darabban és kanálban szokták megadni: 1 tojáshoz 1 evőkanál liszt (kb. 2 dkg), 1 evőkanál cukor (kb. 2,5 dkg). Persze sokféle tojás és kanál van, magunknak kell kikísérletezni, hogy lesz a legkönnyebb ez a tészta. Többféle módszer is van az alkotóelemek összevegyítésére, vegyük sorba:
Cukrász. A fehérjét habbá verjük a cukor kétharmadával, melyet nem egyszerre adunk hozzá, mert akkor elfolyósodik, hanem lassanként adagolva. A sárgájákat habosra keverjük a megmaradt egyharmad cukorral, végül óvatosan beleforgatjuk a cukros fehérjehabot. Folyamatos keverés közben belekeverjük az átszitált lisztet.
Klasszikus. A tojások sárgáját kikeverjük az összes cukorral, a fehérjéket habbá verjük. Több részletben belekeverjük a tojássárgájákba a fehérjét és a lisztet.
Fordított. A fehérjéket habbá verjük a fokozatosan adagolt összes cukorral, majd egyesével beledolgozzuk a tojások sárgáját. Végül óvatosan eloszlatjuk benne a lisztet.
Modern. Az egész tojásokat az összes cukorral elektromos habverővel fehérre kihabosítjuk, végül több részletben keverjük hozzá a lisztet.
Ma már, hála az elektromos habverőknek, nem kell félóráig keverni a tojásokat, de azért még így is szánjuk a műveletre öt percet, hogy jó sok levegőt bejuttassunk a süteménybe – ettől lesz igazán könnyű. Közepesen híg masszát kell kapnunk a végén, amely magától szétterül az előkészített formában. Klasszikusan kizsírozzuk és liszttel meghintjük a formát – ennél jóval egyszerűbb a sütőpapírral való kibélelés. 175-180 fokos sütőben sütjük. Fontos: a sütési idő elején nem nyitogatjuk az ajtót, mert akkor összeesik. Tűpróbával tudjuk ellenőrizni, hogy átsült-e.
