Régen elfeledett levél rejtette a legjobb csilis bab receptet, amit eddig próbáltunk!

Apa főz: csilis bab Szegedről

Mottóm: „Semmi olyasmit nem eszem, amiben nincs legalább egy halálos adagnyi koleszterin”

Jozi levele

Ezt a kedvességet nemrégiben találtam, majdnem olyan jó, amilyen rovatunk fentebb olvasható mottója.Így szól: „Az egészség csupán az elhalálozás leglassúbb módja”. De mi, nemes rovattagok, ugyebár szeretjük a tempót…

No, vágjunk bele, hiszen itt az ősz, amikor is végre-valahára valami komolyabbat kell ennünk, hogy el ne fújjanak bennünket az érkező zord szelek. És pont most, mondhatni a legjobbkor került a kezembe egy bizonyos Jozo Jozicsenkónak, a szegedi kocsmakalauzok neves szerzőjének levele, ami – bocsánat érte – évek óta lapul a számítógépemben. Pedig, mint mindjárt olvashatják, igazán figyelemre méltó alkotásról írt Jozi barátunk; nem is értem, hogyan heverhetett ily sokáig és ily méltatlanul elfeledve mindenféle mega- és gigabájtok között! A levél egy ajánlással kezdődik, amiből is kiderül: Jozi is lelkes olvasója emblematikus rovatunknak. Mert így nyit: „Egy régi receptemet szeretném megosztani az olvasókkal. (Azért Önnek küldöm, mert nem egy könnyed, nőies étel.) Vagyis a csilis babos receptemet postázom, amely tudvalévőleg erős, laktató és férfias étek.” Micsoda igazság! Ehhez már csak annyit tennék hozzá, hogy Jozi főzete tökéletesen illeszkedik Apa legfőbb küldetéséhez is, miszerint folyamatosan ügyelnünk kell arra, hogy semmi olyasmit ne készítsünk, aminek a leghalványabb esélye is lehet, hogy megkóstolja a Feleség. Nos, a csilis bab pontosan efféle eledel… Azonban egy súlyos hibájára mindjárt az elején fel kell hívjam Jozi barátunk figyelmét: az utószót leszámítva semmit nem ír arról: mit is igyunk a csilis babhoz? Engedelmével ezt pótolandó javaslatom: hogy elvegyük a nyavalyás csili kedvét a marakodástól, leghelyesebb, ha a művelet előtt a szokottnál kicsit erősebben pálinkázunk. De leginkább ajánlható a kedves orosz meg ukrán barátaink által favorizált paprikás vodka, ami egyfajta bemelegítésként jelentősen megkönnyíti a felkészülést. Tehát a recept eleje így hangzik: végy egy fél liter paprikás vodkát. Aztán amikor végeztél, nyugodt szívvel belekezdhetsz a főzésbe – nagy baj már nem várhat rád…

csilis bab

Fotó: shutterstock

No, és akkor következzen Jozi: Egy csík füstölt szalonna (igazából a zsír és az íz kell), 3-3 fej vörös és lila hagyma, 60 dkg darált hús, ha nem akarsz külön a fűszerekkel bíbelődni, akkor egy zacskó csilisbab-alap, édes pirospaprika (a színéért), egy-egy teáskanálnyi fahéj és kakaó, egy kisebb kukoricakonzerv, kettő vörösbabkonzerv (vagy ugyanennyi nem konzerv bab, amit, ha rakoncátlannak tűnik, előző este egy kis hagymás-pirospaprikás lébe nyugodtan áztassuk be, nem hív rendőrt…). Sűrített paradicsom, durvára darált bors, só, majd ráküldjük a csilit, és aztán már nyugodtan iszunk és főzünk, míg mindketten meg nem puhulunk. Ehhez aztán már nem kell köret, legfeljebb friss kenyér, pláne, ha olyan csípős, hogy lángra gyúlunk tőle. Az elkészítésben semmi ördöngösség. Kezdünk a szalonnával, aztán jönnek sorban a többiek: a hagymák, a hús és így tovább. Ha már minden együtt van, némi vizet – vagy inkább bort – is öntsünk rá, nehogy odakapjon. Jó hír: ezúttal nem kell féltenünk a borkészletünket, ugyanis – ahogy Jozi a már említett utószavában ellentmondást nem tűrve megjegyzi –: ami ehhez fixen kell, az egy tálca sör. A fröccs nem idevaló. Mielőtt megkérdeznék, mit is keres a kakaó vagy/és fahéj a csilis babban, Jozi barátunk erről is írt: „Egy amerikai útleírásban olvastuk vagy 12-13 éve, azóta készítjük így.” Hát ilyen egy barát.

Csilis tarja fokhagymás zöldbabbal

Kukoricás-csilis marharagu

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.