A gyöngytyúk nem tartozik bele a húsboltok és a nagyáruházak mindennapi kínálatába, de az év végén azért sokszor felbukkan.
Ez a gyönyörű madár Afrikából származik. Magyarországon a 13. században jelent meg, eleinte díszállatként tartották. Nem is csoda, hiszen nagyon mutatósak: pici sisakot hordanak a fejükön, és két kis piros lebeny is díszíti az arcukat. A tolluk általában kékesszürke, fehér pöttyökkel, elegáns a megjelenésük. Sajnos a hangjuk egészen rettenetes, nagyon csúnya, fülsértő, de hát senki sem lehet tökéletes. Súlyuk 1,2-1,5 kg körül mozog, a kakasok kicsit nehezebbek, a tojók könnyebbek. Húsának íze nagyon hasonlít a vadmadarakéhoz, az ebből főzött erős leves szinte pont olyan, mintha fácánból főztük volna. Sokkal drágább, mint a csirke vagy a tyúk (még a fácán is olcsóbb egy kicsivel). Ha hétköznap nem is, ünnepi alkalmakkor az asztalra kerülhet.
Pont úgy kell vele bánni, mint a fácánnal, viszonylag sokáig kell főzni, hogy megpuhuljon. Ha pecsenyét is akarunk belőle sütni, akkor érdemes előfőzni a húsát, sütés közben pedig oda kell figyelni, hogy nehogy kiszáradjon.
Gyöngytyúkleves konyakos húsgaluskával és házi eperlevéltésztával
