Méltatlanul mellőzzük a csicsókát. Pedig annyi minden szól mellette. Ha van egy kis kertünk, akkor a végébe feltétlenül ültessünk el pár csicsókagumót. Meglehetősen igénytelen növény, sőt, szinte kiirthatatlan. A nyár közepén-végén nyílik a szép sárga, napraforgóhoz hasonlító virága (nem véletlen a hasonlóság, közeli rokonok). Maga a gumó tulajdonképpen megvastagodott szárképlet. Mivel nem érzékeny a fagyokra, mindig csak annyit érdemes felszedni, amennyit megeszünk.
Ha nincs saját, akkor vehetünk a piacokon és a nagyobb zöldségeseknél, megfizethető (a krumplinál azért drágább, de az édesburgonyánál jóval olcsóbb). Lehet fehér, rózsaszín, simább vagy rücskösebb. Nem szükséges meghámozni, de a sok földes zeg-zug miatt nagyon alaposan le kell súrolni. Az íze kicsit hasonlít a krumpliéhoz, meglehetősen semleges, tehát szinte mindenhez adhatjuk. Fantasztikus tulajdonságai vannak: rengeteg benne az inulin, ez a vízben oldódó növényi rost, amely a hasznos bélbaktériumokat táplálja, a károsakat pedig kiéhezteti. Mindezért hatékonyan javítja a bélflórát. Nem emeli meg a vér cukorszintjét, tehát cukorbetegek is bátran ehetik. Fogyasztásával megelőzhetjük a szív- és az érrendszeri megbetegedéseket is, mivel csökkenti a koleszterin és a triglicerin szintjét. Több kutatás bizonyította, hogy bizonyos fajta rákos megbetegedések megelőzésében is nagy szerepet játszhat. Annyira sok jó tulajdonsága van, hogy nem csak élelmiszerként, hanem gyógyszerként is érdemes fogyasztani.
[eadvert]
Bioboltokban kapható édes csicsókasűrítmény és -szirup, valamint a semleges ízű csicsókapor. Ezek a legtöbb ételbe belekeverhetőek, és többszörös gyógyító hatással rendelkeznek
