Hasonló süteményt már a rómaiak is készítettek. Ezt az édességet tartják a világ legrégibbi tortájának, mivel a pontos receptje már egy 17. századi szakácskönyvben is szerepel. Az igazi sikerét azonban Johann Konrad Vogelnek köszönheti. Ő a 19. században vette el egy linzi cukrász özvegyét, és a tömeggyártás révén nagyon hamar igen népszerűvé tette ezt az omlós tésztacsodát. Ma már az egész világon rendkívül elterjedt sütemény, a délutáni kávézások elengedhetetlen kísérője.
[eadvert]
Nem olcsó sütemény, hiszen a tésztáját darált mandula gazdagítja, és a tetejét is megszórjuk egy jó adag szeletelt mandulával. Hagyományosan valamilyen pikáns lekvárral töltjük (málna vagy ribizli a legjobb hozzá). Ismert és elterjedt a takarékos változata is, az is nagyon finom, ráadásul az alapanyagai általában ott vannak a kamrában. Az omlós tésztából kihagyjuk a darált mandulát, a liszt mennyiségét megnöveljük 36 dkg-ra. A nyers tésztára olyan lekvárt kenünk, ami épp van otthon (barack vagy szilva), de fontos, hogy jó sokat használjunk, egyébként száraz lesz a másfél rétegnyi omlós tészta. Természetesen lehagyhatjuk a mandulaszórást is.
