Még a gasztronómia iránt érdeklődők is ritkán ismerik fel ezeket a nagy, lilásfehér gömböket, hirtelen nem tudja az ember, hogy egy elpirult sörretekkel vagy egy kifakult, összenyomott céklával van-e dolga. Hát egyik sem. Ez a majdnem elfeledett tarlórépa.

Fedezzük fel újra a tarlórépát

Jellegzetes a formája és a színe egyaránt: nagyobb, lapított gömb, fehértől a liláig terjed a színe. Régi, de mára – legalábbis felénk – majdnem elfeledett zöldségnövény. Könnyen termeszthető, rövid a tenyészideje, tökéletes másodvetésre. A hűvös, csapadékos időt kedveli. A nagy nyári meleget nem szereti, lassan nő, és túl csípősek lesznek a gumók. Hagyományosan sokat termeltek belőle az Őrségben, főként savanyítva fogyasztották, egész télen át. Takarmányozásra is használták. Ma nem könnyű hozzájutni, hacsak nem mi magunk termeljük, biopiacokon érdemes keresni. Íze olyan, mintha keresztezték volna a karalábét, a retket és a tormát. Kicsit csípős, friss, ropogós, enyhén kesernyés, egyedi íze van. Kiváló köretnek, húsos ragukhoz, levesekhez. Izgalmas, új íz, feltétlenül érdemes kipróbálni.

Tarlórépa-főzelék húsgombóccal

Marhagulyás tarlórépával

Savanyított tarlórépa

 

 

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

Ajánlataink

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.