Ember legyen a talpán, aki akár egy egyszerűbb dalocska hangjait is elő tudja csalogatni a sötét trombitagombát megfújva. Talán a túlvilág zenészeinek sikerülhet: német, francia, spanyol nyelvterületen egyaránt nevezik holtak trombitájának azt, amit mi szerényebben csak sötét trombitagombának titulálunk. Ijedségre semmi ok: e gomba teljesen ártalmatlan, sőt – a tudományos neve (Craterellus cornucopioides) körülbelül annyit tesz: bőségszaru formájú kráterecske. Angol nyelven eleve bőségszaruként emlegetik e gombát, teljesen jogosan.
Az első pillantásra nem túl bizalomgerjesztő gomba valójában igazi csemege, ráadásul nem téveszthető össze semmilyen olyan fajjal, amelytől valaki esetleg a túlvilági trombitások közé kerülhetne. Az említett első pillantásnak amúgy igen figyelmes szemből kell származnia, mivel a sötét trombitagomba nem valami tekintetvonzó. Méretre nem rekorder: termőteste négy-tizenkét centiméteres lehet. A kalap (ami ugye nem is kalapformájú) szélessége 3-8 centiméter; a széle visszahajlik, mint a trombitának, idősebben rojtosan beszakadozik. Belül feketés, lefelé tölcsérszerűen keskenyedik, és egészen az aljáig üreges. A trombita – vagy ha úgy tetszik: a bőségszaru – külső felülete világosabb, kékes-szürkés színű a fehér spórák miatt, az idősebb példányok egészen fehéresek lehetnek. A spórákat hordozó termőrétege nem lemezes, hanem fiatalon sima, később pedig ráncos – tehát ha olyasvalamit találunk erdőn-mezőn, ami akár trombitagomba is lehetne, de a lemezei vannak, akkor biztosan nem a „bőségszarugombára” leltünk.
[eadvert]
Gombaokosító – Erdei sötét trombiták
Fotó: Shutterstock
Keresni nyáron és ősszel érdemes, főleg a nyár végén gyakori. Élőhelyét nézve nem válogatós: erdei talajon, árnyas helyeken, lombhullató erdőben és fenyvesben egyaránt él. Ha néhányat megtalálunk, érdemes tovább keresgélni, mert általában csomókban terem, néha több száz példányt is összegyűjthetünk egy-egy gombaszőnyeget megtalálva.
Húsa vékony és ropogós, sötétszürke. Friss példányaiból kitűnő gombás rizottót vagy levest főzhetünk, de különféle szószoknak is remek alapanyaga – e kitűnő fűszergomba ízvilága némileg a szarvasgombáéhoz hasonlít. Egyik legjobb tulajdonsága pedig az, hogy nagyszerűen szárítható, így a zsákmány meg nem főzött részét megszárítva-porítva és elspájzolva hosszú hónapokra biztosíthatunk gombaszezont idéző fűszert a konyhánkban.
