A leszedett, egy-két napon belül frissen el nem fogyasztott uborkát raktározzuk be télire. Nem érdemes vele sokat várni, mert a tárolás során puhul a zöldség, sokat veszít a ropogósságából. Az uborkának elképesztően magas a víztartalma, így az aszalás természetesen nem jön szóba. Marad hát a fagyasztó és a befőttes üveg. Ha valakinek van bőven fagyasztókapacitása, akkor mélyhűtve is lehet tartósítani. Az uborkát alaposan megmossuk, az ízlésünk szerint hámozva vagy héjastul legyaluljuk (itt is olyan vastagra természetesen, ahogy szeretjük), és zacskókba adagoljuk, mehet is a fagyasztóba. Amikor majd elővesszük, hagyjuk felengedni, és a szokásos módon elkészítjük salátának.

Ha üvegekben mentjük át a télre, akkor többféle fermentált uborkát javaslunk:

• Fermentált uborka: ehhez a kisebb, ropogós uborkákat választjuk. Alaposan megmossuk, fűszereket teszünk egy üveg aljába. Szorosan beleállítjuk az uborkákat (levághatjuk a végeket, de egyáltalán nem kötelező), leöntjük 2,5%-os sóoldattal (egy liter vízhez 25 gramm nem jódozott sót adunk), amelyet klórmentes vízből készítettünk. A klasszikus fűszerezés a fokhagyma és kapor, de persze variálhatunk kedvünk szerint (babérlevél, csombor, bors, mustármag, stb.). Klórmentes víz a forrásvíz, a felforralt és lehűtött víz, a kancsóba kiengedett, pár órát állni hagyott csapvíz. Teletöltjük az üveget, maximum fél centi marad a tetőig üresen. Szorosan rácsavarjuk a hibátlan fém fedőt. Szobahőmérsékleten tálcán érleljük pár napig, ha már nem bugyog, folyik, mehet a végleges helyére a kamrába, pincébe. Az íze pont olyan, mint a jól sikerült kovászos uborkának.
• Csalamádé: egy jó nagy tálba belegyalulunk 2-3 kiló uborkát és körülbelül ugyanennyi káposztát. Ehhez tökéletesek az elbújó, nagyra nőtt uborkák is. Ízlés szerint adunk még hozzá zöldségeket: paprikát (sima zöld és/vagy kápia), hagymát, esetleg zöld paradicsomot. Lemérjük, és minden kilóhoz adunk 20 gramm nem jódozott sót. Alaposan összekeverjük. Jó sok levet fog ereszteni 15-20 perc alatt. Ekkor átgyúrjuk, és szorosan üvegekbe rakjuk. Adhatunk hozzá most is fűszereket (kapor, bors, babér, mustármag, stb.). Annyi levet öntünk rá, hogy fél centi maradjon üresen a tetőig. Hibátlan fém fedőkkel lezárjuk. Tálcára állítjuk. Pár napig szobahőmérsékleten erjesztjük. Ha már nem bugyog, lecsendesedett, mehet is a kamrába. Ha a hagyományos csalamádé édeskés ízére vágyunk, fogyasztás előtt édesítjük a kiszedett adagot.
• Svéd uborka: itt is legyaluljuk az uborkákat (ide is jók a nagyra nőttek). Egy-két kilóhoz adunk egy-két nagyon vékonyra szeleteltvöröshagymát. Minden kilóhoz adunk 20 gramm jódozatlan sót. Átkeverjük, hagyjuk állni, majd 15-20 perc múlva ugyanúgy üvegekbe töltjük, mint a csalamádét. Ha édesen szeretjük, ezt is fogyasztás előtt édesítjük.

Ezek a fermentált uborkák sokáig elállnak. Ha megnyitjuk az üveget, akkor már be kell tenni a hűtőszekrénybe. Ezért célszerű inkább kicsi, 7-8 decis üvegeket használni hozzá (nem a megszokott öt litereseket), így a bontás után nem kell kisebb edényekbe szétszedni, hogy beférjen a hűtőbe.

TRÜKK

A mai uborkák általában nem keserűek, de az ördög nem alszik, ha mégis egy keserűre sikerül, több kiló csalamádénkat is tönkreteheti. Főleg a nagyobb uborkáknak esetében érdemes a szárat egy pici zöldséggel együtt levágni, és megkóstolni az uborkát, rendben van-e.