Az idősebbek bizonyára emlékeznek, hogy milyen nagy divat volt vagy harminc-negyven éve a vaníliás gyümölcstorta. A legtöbb háztartásba ebben az időben bevonult az ehhez szökséges jellegzetes sütőforma is (kevert tésztából lehetett sütni kis peremes piskótát). De hogy még gyorsabb legyen az elkészítése, az üzletekben megjelent a nagyon hosszú eltarthatósági idejű, rengeteg papírba, kemény műanyagba csomagolt kész változata is. Tulajdonképpen ez volt az első piskótaszerű, hosszú lejáratú, készen kapható gyári sütemény. Mivel sem idő, sem konyhai gyakorlat nem kellett hozzá, a születésnapokra, bulikra egymás után készültek ezek a villámgyors torták: gyári tortalapra zacskós vaníliapuding, tetejére gyümölcs (általában befőtt), nyakon öntve egy kis színes kocsonyával. Nos, finoman fogalmazva: nem ezek voltak a kor legjobb desszertjei. Persze nem a szegény torta tehet róla, hiszen ez az összeállítás nagyon finom is tud lenni, ha megfelelő alapanyagokat használunk hozzá. Magunk sütjük a tésztát (a tartósítószerrel teletömött, fűrészporszerű bolti helyett), puding helyett rendes vaníliás krémet főzünk, a gyümölcs meg lehetőleg legyen friss. A tetejére kerülő zselatinos réteget nyugodtan elhagyhatjuk, főleg, ha nem napokig áll a tortánk.
Folyamatosan változik a házi sütemények divatja, időnként felkap valamit a közízlés, mindenki azt süti, aztán el is felejtjük, mert jön az újabb hullám. Sok évtizeddel ezelőtt jó pár évig nagy népszerűségnek örvendett a gyümölcstorta: alul egy kevert tészta, rajta vaníliás krém, azon valamilyen gyümölcs. Nagyon más volt, mint a nehéz vajkrémes vagy sok tésztás édességek, lehetett szeretni nagyon.
