A carbonárának is ezernyi, de legalább három története van, amely fellelhető az interneten. Az valamennyi történetben egyezik, hogy az étel Rómából, vagy annak környékéről származik. Mondják, hogy a hegyek között dolgozó szénégetők étele volt, mások úgy vélik, hogy a második világháború után amerikai katonák vitték be a tojásport Rómába, ahol az a háború utáni élelmiszerhiánnyal és az olasz tésztafőzési hagyományokkal találkozva megszületett a recept. Természetesen az eredeti carbonárába tojást, s nem tojásport rakunk, s ha már itt tartunk, akkor egyéb, boltban kapható porokkal sem érdemes próbálkozni. Akkor mégis miből készül az eredeti carbonara?
- spagetti tészta
- nyers tojássárgája
- apróra vágott húsos szalonna
- érlelt, kemény sajt (pecorino, esetleg parmezán)
- bors, só
- fokhagyma
Egyesek még az eredeti recepthez sorolják a petrezselymet, valamint a szerecsendió is. Az azonban biztos, hogy amennyiben eredeti carbonára készítésére adjuk a fejünket, ami egyébként pofonegyszerű, akkor felejtsük el a tejszínt, a fehérbort, vagy éppen a reszelt citrust is! Ezek ugyanis nem kellenek bele, vagy azt már nem carbonárának hívják.
Hogyan készítsük el 4 személyre?
Hozzávalók: bors, só, 4 tojás, 20 dkg húsos szalonna, 2 evőkanál olívaolaj, 44 dkg spagetti, sajt (pecorino, esetleg parmezán)
- Egy jó nagy serpenyőben az olívaolajon ropogósra sütjük a felkockázott szalonnát. Bő, sós vízben kifőzzük a tésztát, leszűrjük, de a főzőlevéből egy csészényit megőrzünk. A leszűrt tésztát rászedjük a szalonnás alapra, ráöntjük a félretett tésztalevet, és jól összeforrósítjuk. Egy kisebb tálban villával felverjük a négy tojást, fűszerezzük sóval, frissen őrölt fekete borssal. Hozzákeverünk négy evőkanál reszelt parmezánt is. Ezt a keveréket ráöntjük a forró tésztára, és már csak rövid ideig sütjük, nagyon kicsi hőfokon, kevergetve, hogy a tojás még krémes maradjon. Azonnal tálaljuk, adunk még mellé külön egy kis reszelt parmezánt, mindenki megszórhatja vele az adagját.
További tésztaételek!
[eadvert]
