A HÚS
A vadas első és legfontosabb alkotóeleme a hús. A hús természetesen lehet vad – vaddisznó, őz vagy szarvas, de vadnyúl vagy vadkacsa is kerülhet ilyen formán az asztalunkra. A vadhúsból vadashoz jól használható például a comb, vaddisznónál jó választás lehet a karaj vagy a tarja. Abban az esetben, ha vadból készítjük az ételt, érdemes a hús szalonnával alaposan megspékelni.
Ha nem vadból készítjük el az ételt, akkor a legtöbb esetben marhahús a vadas alapja. Ehhez ideális a marhastefánia, de fartőből, felsálból is dolgozhatunk. Bár sertéshúsból ritkán főznek a vadast, a főtt, füstölt csülök kifejezetten jól muzsikál a vadas szósszal.
[eadvert]
A KLASSZIKUS MEGOLDÁS
A klasszikus húspác általában babérlevélből, szemes feketeborsból, borókabogyóból, mustárból áll, amit olajjal lazíthatunk, majd a lehártyázott húst – egyben vagy szeletben – ebbe a pácba forgatjuk. A marinádban persze lehet még más fűszer is, például szerecsendió-virág, koriander vagy babérlevél. A húst ezután zárható edénybe tesszük, majd a hűtőben legalább egy napig hagyjuk érni.A vadas készítése a pácolással kezdődik
PÁC ÚJSZERŰEN
A vadas esetében azonban nem csak ez a típusú pác működhet. Az is megoldás, ha a húst zsiradékon megkapatjuk, majd ezután egy nagyobb tálba tesszük. A gyökérzöldségeket és az általunk választott egyéb zöldségeket kevés, enyhén sós vízben felforraljuk, majd fokhagymával, szemes feketeborssal, babérlevéllel együtt a húsra öntjük, és zárt edényben egy-két napig a hűtőben vagy hideg kamrába téve érleljük. Ebbe a pácba kerülhet egy kis cukor és egy kevés ecet is. Jó, ha a későbbiekben ezzel a páclével tudunk dolgozni, amelyben a húst pácoltuk, rengeteg extra ízanyag marad így a mártásunkban.
A ZÖLDSÉGEK HASZNÁLATA
A szószhoz felhasználható zöldségek köre könnyen behatárolható. A legtöbb recept ugyanazokat a zöldségeket veszi sorra, a gyökérzöldségek (fehérrépa, sárgarépa, zeller) mellett itt-ott feltűnik a vöröshagyma vagy épp a karalábé, de jellemzően a gyökerek adják a mártás gerincét.A zöldségeket adhatjuk a páchoz, majd utána megfőzhetjük, de az is kedvelt megoldás, hogy a hússal együtt tepsibe tesszük, és egy ideig sütjük. Az így kapott aromák tovább mélyítik, gazdagítják a vadashoz készített mártást. Sok esetben a – későbbiekben szóba kerülő – karamellizált cukorral történő összeforgatásnak, együtt pirításnak köszönhetően kap plusz ízt a nyers zöldség.
FŰSZEREK
A mártás ízéhez azonban nem csak a zöldségek és a hús járulnak hozzá, hanem természetesen a fűszerezés is. Itt újabb pro és kontra vitákba botolhatunk, hiszen mindenki másra esküszik. Az alapvető fűszerek mellett külön problémát jelent a harmónia eltalálása, amitől a vadas vadassá nemesedik, és nem ragad meg a zöldségmártásban kínált húsnál. Ehhez azonban mindennek passzolnia kell: a fűszereknek és a savanyításnak is, amihez többféleképp is hozzáfoghatunk. A fűszerek körébe tartozhatnak az alábbiak: szemes feketebors, borókabogyó, babérlevél, szerecsendió, kapribogyó (Dobos C. József szakácskönyvében szereplő vadas szarvashoz is ezt kínálja, némi szegfűszeggel egyetemben), szegfűbors, kevés friss vagy őrölt gyömbér, koriandermag, mustármag, kakukkfű, majoránna. Bár a paradicsomsűrítmény nem kifejezetten fűszer, de egy kevés szintén kerülhet a mártásba, sőt egy darabka szalonnabőr is főhet vele. Ezt csak a turmixolást megelőzően kell kikeresni a zöldségek közül.
SAVANYÚSÁGOT SZABÁLYOZÓ ANYAGOK
A mártást savanyíthatjuk citromhéjjal, citromlével, narancslével, mustárral vagy épp ecettel. Mustár esetében kísérletezhetünk a különféle extra mustárokkal, maradhatunk a hagyományos és jól bevált alap verziónál, s ugyanez igaz az ecetre is. Arra minden esetben figyeljünk oda, hogy csak biológiai úton előállított ecetet vegyünk, s ha lehet, ne túl erőset. Érdemes almaecettel vagy borecettel dolgozni.
KELL CUKOR VAGY SEM?
Nem csak a savanyítás sarkalatos kérdés, hanem az is, hogy adjunk-e a mártáshoz cukrot vagy ne, és ha igen, akkor ez milyen formában történjen? Már az egyik pác esetében felmerült, hogy a sokféle összetevő kiegészíthető egy kis cukorral, és sok receptben feltűnik, hogy a már elpasszírozott, leturmixolt zöldséges krémhez kevés karamellizált cukrot adnak, sőt vidéken somlekvárral vagy áfonyalekvárral ízesítik a szószt.
A vadashoz készített szósz elkészülte után már csak azt kell eldöntenünk, hogy meghagyjuk-e ebben a formájában, vagy tejföllel, tejszínnel kicsit krémesítjük, lágyítjuk-e a fogást.
KROKETT, GOMBÓC VAGY TÉSZTA?
A kész szósz azonban nem jelenti azt, hogy az összes, vadassal kapcsolatos, szerteágazó problémakört érintettük, hiszen az egyik legfontosabb kérdés még hátravan: mit kínáljunk a vadas mellé? A vadashoz jól passzol a zsemlegombóc, amelynek elkészítésénél érdemes a zsemlekockákat egy kis szalonnazsírban lepirítani, majd a szalonna maga is nyugodtan mehet a kockákat összefogó tésztába, ahogy egy kevés pirított vöröshagyma is jól megfér benne. A zsemlegombócon kívül a köret lehet krumpligombóc, a szalvétagombóc, esetleg frissen sült krumplifánk, krumplikrokett, netán sós túrófánk, sztrapacska is. Ha nincs túl sok időnk, akkor frissen szaggatott nokedlivel vagy al dentére főzött tésztával is nyugodtan tálalhatjuk a vadast.
