Ha szigorúan vesszük, slambucot (öreglebbencset, öhömöt) csak bográcsban lehet főzni, abból is a vasbogrács az igazi. Eredetileg a pásztorok egyszerű, olcsó étele volt – egy kis száraztészta, krumpli, szalonna mindig akadt az elemózsiás zsákban. Az összes többi hozzávaló már úri huncutság. A slambucot alapvetően az különbözteti meg a krumplis tésztától, hogy a bográcsban forgatással ropogósra pirítják. Akkor az igazi, ha már gombóccá összeáll, kívül ropogós, belül lágy. Ehhez pontosan 32-szer kell megforgatni. Állítólag azért, mert a magyar kártya lapjaival számolták a forgatásokat. Ha elfogyott a pakli, kész volt a vacsora.
Ha mi már nem is forgatjuk meg ennyiszer, arra azért törekedjünk, hogy minél nagyobb része jól lepiruljon. Persze készíthetjük egy nagy lábasban is a konyhában, de az igazi aromájához hozzátartozik a szabad tűz füstje is. Ha elkészült, hagyjuk pihenni 15-20 percet, sokkal finomabb lesz egy kis álldogálás után. Sőt, melegítve még jobb, szóval tényleg nagy adagot kell főzni belőle, jusson másnapra is. Hiába van benne tészta is, krumpli is, friss kenyér dukál mellé. És természetsen egy jó nagy adag házi savanyúság.
